Már beteltem a megvilágosodásokkal, a sorozatos “mostantól…!” felkiáltásokkal, nekibuzdulásokkal. Megtettem a magamét, nem tévézek, nem autózom, nem torrentelek, tessék nekem mindezt jóváírni. Én már nem akarok új felismeréseket, fenyegetéseket, én már bezárultam, én már ezt a jó kis kialakult, tejszínes-koffeines-benettonos életemet akarom, akkor is, ha nem tesz jót nekem. Bővebben…
végül valahogy mégis
Amikor valamire nagyon készülsz, nagyon várod, akkor a nagy izgalomban leginkább mindenféle bonyodalom van, kavarodás, zsákutca és falak, időnként a lehetetlenség kőfalán töröd véresre koponyád, már feladod, már beletörődsz, de akkor Bővebben…
nem kapkodnak utána a férfiak
Van ez a koncepció, hogy aki ilyeneket ír, mint ez a blog, annak nem ám véleménye vagy sajátos látásmódja van, hanem csakis sértett és kudarcos nő lehet (“férfigyűlölő”). Én értem, mi mozgatja ezt a felvetést, és most igazán nem személyesen közelíteném meg, mert az eléggé vicces, ahogy ekkora sztár lettem, hogy az antifeminista férfiak elemeznek. Éppen öthónapos özvegy vagyok, amikor ezt a megállapítást teszi rólam a kommentelő:
Véleményem szerint az az oldal egy kapaszkodó számára. Ha jól olvastam özvegy és 3 gyereke van. Nem lehet könnyű neki egyedül, emberileg megértem a csalódottságát, valószínűleg a férfiak nem kapkodnak érte 3 gyerekkel, de ez is érthető (talán ez az elutasítás sokmindent megmagyarázhat…).
– ízléséhez és emberi nívójához ezúton gratulálok.
Én nem tudom, mit bírál itt a kedves kommentelő. Hogy én elutasítom a férfiakat? Vagy engem utasítanak el? Honnan veszi? Vagy hogy baj a három gyerek — kinek, milyen szempontból? Bizony, bárki magára maradhat a gyerekeivel, csak amikor nő marad, akkor általában nagyobb kompromisszumot kell kötnie, ha párkapcsolatot akar, pedig nem a nők szokták életvitelszerűen az új partnerre lőcsölni a régi gyerekeket. És ha nem akar párkapcsolatot? Bővebben…
ezeket gyűlöltem én
, pont ezeket, de mennyire, az elzöldülésig, mert nekem mindaz, ami nekik bőven, nem jutott soha, Bővebben…
Védett: nekem a balaton
leül, kattintgat ügyesen
az európai családonbelülierőszak-törvényért
gyalázatos áldozathibáztató kijelentések hangzottak el (“az emberek nem akarnak rendezetten élni”, “a bántalmazásért a felliberalizálódott családmodell a felelős”) — olyan párt soraiból, amely már nem az első nőbántalmazót tűri meg a sorai között (vö. komondor, vö. Lázár: “a pártnak semmi köze hozzá, hogy ki mit csinál otthon”), és amely most abban a pozícióban lenne, hogy a jelenlegi magyar jogi gyakorlaton változtasson.
A Nők Lázadása Egyesület ezért úgy döntött, hogy tüntetést szervez, a következő fő követeléssel: A CSALÁDON BELÜLI ERŐSZAK TÖRVÉNY MEGSZÖVEGEZÉSE A CIVIL JAVASLATOKNAK ÉS AZ EURÓPAI ÉS NEMZETKÖZI NORMÁKNAK MEGFELELŐEN TÖRTÉNJEN.
Ennek érdekében követeljük:
1. Formális meghallgatás helyett érdemi civil egyeztetést, azaz a
törvénynek a civil javaslatok alapján való megszövegezését!
2. Ezzel összefüggésben a kormány haladéktalanul írja alá és tartsa be az áldozatok védelmét garantáló Isztambuli Egyezményt.
3. A kormány minden ponton, de különösen a nők elleni erőszak
vonatkozásában tartsa be a CEDAW ajánlásait.
Eddig csatlakozó civil szervezetek és személyek:
Nőkért Egyesület/nokert.hu
NANE
PATENT
Nők a Pályán
Nő az Esély Egyesület
Amnesty International Magyarország
Magyar Nők Szövetsége
Gerle Éva blogger, csakazolvassa
A rendezvényen — az eddig megszokottaknak megfelelően — ügyeljünk egymás biztonságára.
Kutyákat most is lehet hozni — komondornak külön örülünk!
Hozzatok transzparenseket — ezek a fenti követelésekhez kapcsolódjanak!
Pártpolitikai vonatkozású, valamint a rendezvény céljától eltérő tematikájú transzparenseket ne hozzatok, azokat a szervezőknek jogában áll elrakatni, illetve hajlandóság hiánya esetén a résztvevőt elküldeni. A rendezvényt ilyen vagy más módon megzavarót a szervezőknek jogukban áll a rendőrséggel eltávolíttatni.
Az esemény szervezés alatt áll, kisebb változások még lehetnek, figyeljétek a híreinket!
a rettegés május közepén
Nem, nem az adóbevallás, jó, az is, na. Hanem hogy mennyi mindent akartam megnézni, és mindjárt vége az évadnak. Tavaly ilyenkor Jánossal is így szorongtunk, aztán láttunk még egy s mást. Jó, hát görögdinnye meg déligalvás, frappé és lampion, Szécsi Pál reszket a tó vizén, de nekem a nyár akkor is egy komplett színház alakú lyuk a lelkemen, sőt: a lelkem egén. És Nemzeti majd nincs többé. Bővebben…