Ne személyeskedjünk már!
A személyeskedés tilalma minden értelmes vitában alapvető: nem azt nézzük, ki mondja, ő maga kövér-e, munkanélküli-e, megsétáltatta-e már az aranyhalát, hanem az állításait, a témához kapcsolódó érveit, tartalmilag.
Hát, ez is olyan, hogy mindig mondják, többnyire akkor, amikor nekik jól jön, de nem úgy van az. Bővebben…
megint kiraktak a mandinerre
Ez még egy istenfene és rákcsapása, ez a leegyszerűsítő gondolkodás. Ha ebből ki tudnánk jönni!
Az ítéleteink, ez az első terület.
Ahogy úgy odavágják: valaki vagy fiatal, aki előtt még ott az élet, vagy neki már mindegy, és akkor a kutyának se kell.
Az ember még elhiszi. 🙂
Vagy kell a férfiaknak, mert “csinos”, vagy nem.
Liberális vagy konzervatív, kész, ez a kettő van.
A férj vagy bántalmazó, vagy “rendes” (és akkor aztán minden oké).
Megcsal, vagy hűséges, és ennyire lehet leegyszerűsíteni a házasság értékelését.
Jól keres, vagy nem.
A pop art egy lufi, bezzeg a reneszánsz festészet, az szép.
Szép a nő, vagy csúnya.
Lóg a melle, vagy nem.
Kicsi a melle vagy nagy. Bővebben…
Denevér babona! bagoly vakbuzgóság!
Meddig lesz körmöd közt a Mindenhatóság?
Nem úgy van az, ahogy hiszik, szegények.
Át vannak verve, és átvernek másokat.
Kétfelől mondják ezt. A felvilágosodás leszármazottai, empíria, evidence-based medicine, ráció, Tényeket Tisztelők Társasága, Szkeptikus Társaság, Ködpiszkáló, hivatalos orvoslás. James Randi bemutatta Uri Geller összes paranormális trükkjét. A másik oldal: manilai csodadoktorok, mentalisták, paranormálisak, ufológusok. Alternatív gyógymódok, szakácsból-pszichológusból egészségnevelővé lett guru, furcsa kiadónevű könyvek, intuíciók, újrafelfedezett népi gyógymódok.
Tudomány és áltudomány lövi egymásra, hogy a másik a vak, és a másik téveszti meg az embereket. Bővebben…
Most nem azért, de folyton így érveltek.
Meg én is. Én azt mondom, szemléletes vagyok, láttatok, a tipikusat próbálom megragadni, de én is ennek a tövében osonok olyankor.
Hibásan érvelünk. És ezzel tele van az internet, minden második kommentben felfedezem. Bővebben…
Azért teszem ki ezt most főoldalra, mert kapcsolódik az autóvitához, amely az eszköz a különbség című bejegyzés alatt indult.
Érvelési hiba: az egyedi, esetleges történetből általános tanulságot von le valaki, mégpedig azért, mert szeret szörnyülködni — erről szólt a sorozat 5. része, “a sógorom is”. Most egy kicsit másról írok.
Az ember magából indul ki, hát persze. És ha sérelem éri, szívesen von le belőle a világ működésének egészére vonatkozó következtetéseket. Bővebben…
Sógorom épp csak egy percre állt meg a járdán, azonnal meg**ta a rendőr. Szörnyű, ahogy a szegény autósokat vegzálják…
Ez is napi tapasztalat: amikor a meggyőződését az illetőnek az formálja, hogy a közvetlen környezetében mit tapasztalt, milyen sztorit hallott. Persze azt értelmezi, az előzetes hiedelmei, korábbi élményei szerint interpretálja, átformálja, szelektál és kiemel. Mindez érvvé is változik, és az egyedi sztorit emberünk kiterjeszti az általánosra, az egy szem történetből némi igazítással az egész világról megvan a véleménye. Bővebben…
Meszlényi Attilának, hálásan rajongva
A következő érvelési hiba igen gyakori a hétköznapi társalgásokban, anyósunk intelmeiben és az újságcikkekben: az érv nem valódi, hanem arra hivatkozik az illető, hogy valaki, aki okos, híres, tekintélyes, azt mondja.
Ez igaz, hiszen X. Y. szerint így van. Bővebben…
Nekem, és nem csak nekem nagyon elegem van már Hoffmann Rózsából. Meg is osztottam egy ezzel kapcsolatos nyilatkozatot a facebookon, a Hálózat a Tanszabadságért kérte ki magának, hogy Hoffmann Rózsa szerint „az előző évtizedben sulykolt nevelésfilozófia egyik rejtett csapdája az, hogy a pedagógus csupán tanítson, okítson, a többi nem az ő dolga.”
www.commmunity.eu/2012/10/11/aki-hazudik-ne-szonokoljon-erkolcsrol/
(Azért három m, mert Méltóságot Mindenkinek Mozgalom.)
A tesóm erre odaírja nekem: Bővebben…
csak az olvassa. én szóltam 