az egyenlőtlenség formái 4.: annnyit segít

Az én férjem nem közönyös. Hazajön, tesz-vesz. El is mosogat, pedig fáradt. Ovis farsangra is jön, pedig az neki nagy teher, de értünk megteszi. Nincs okom panaszra.

Elvakít minket ez a fény, mert jól tudjuk, milyen a sok tunya férfi. De nem, a miénk pontos, szorgos.

Azonban az ilyen tevékeny férfiak eléggé ingerülten tudják ám keresni az imbuszkulcsot. Ha a bicikliláncot kell letisztogatni, és az négy óra, akkor négy órán át tisztogatják (menjetek be anyához, gyerekek), és közben el is mondják, hogy azt úgy kell, másképp nem lehet. Az ilyen férfiak mesterei annak, hogy éreztessék: ők ugyan kiteregettek, de ez rohadtul nem az ő dolguk lenne amúgy. Egy-egy teregetéstől megvan a háziasférj-identitás. A szomszéd is megjegyzi, milyen lelkiismeretesen kente egész délelőtt a Tibi a kerítést. Sokan közülük, egy kicsit az én férjem is, képesek óriási elánnal készíteni azt a négytojásos rántottát. Megnő a teendő, felmagasztosul — én fél kézzel, valami fontosabb közben csinálom. És mondják, mondják, hogy ezt hogyan kell. Hogyan logikus vagy mérnöki a teregetés, elméleteket gyártanak, korrigálnak, aztán megjegyzik esetleg, hogy ez az egész nem annyira nagy feladat ám, lám, ők is húsz perc alatt megvoltak vele. Esetleg elmosogatnak félig, mind az evőeszközöket és hálás bögréket, a leégettpörköltös fazekat hátrahagyva, aztán eltűnnek, mert szól a telefon. Vagy segítségnek számít az ígéret. Igen, felteszi a lámpát, a polcot. És ennyitől is jó a lelkiismerete. Asszonya is megnyugszik: hát megígérte, jól van. És telnek a hetek. Ha rákérdez a nő, ingerült a válasz: annyi dolga van…!

Trükkös ez. Magyarázzuk vég nélkül magunknak, hogy szegény olyan fáradt. És ők is elhiszik ám, hogy milyen segítőkészek. Tőlük a házimunka alkalmi erőfeszítés, beszélnek is róla eleget: az alapértelmezett rendelkezésre állós üzemmódot alig ismerik. A férfias teendők meg…! Próbáld csak figyelmeztetni az emberedet, hogy nem lesz így szép a csavar lyuka.

Vannak valóban szó nélkül, sokat dolgozó (milyen furcsa az otthoni teendőkre ez a szó) férfiak. Ők meg aztán eléggé nyugodtak a teljes házasságuk felől. Akkor belefér a némaság, a kezdeményezőkészség hiánya a közös programokban, mert ő rendes férj, remek apa.

Mitől egyenlőtlen ez? Ha a feleség nagyon bizonygatja magának, hogy de hát mennyit segít a férj, és közben egyre csak szarul érzi magát, és gyötri magát, hogy neki még így sem jó, hát mit akar még? Na, akkor valami nem stimmel.

Fejtsük meg a jelenséget a Hétköznapi hímsovinizmusból. Eléggé összevissza szedegettem ki a bekezdéseket, nincs köztük összefüggés.

Szertartásos jelenlét

A férfi jelen van a bevásárlásnál, de miközben a nő tölti a bevásárlókocsit, a férfi nézelődik. A gyerekek orvosi rendelésén ugyan ott van az apa, de fogalma sincs, hogy a gyereknek milyen oltásai és betegségei voltak. Részt vesz a születésnapi zsúron, de nem veszi ki részét az azzal járó munkából. A szertartásos jelenlét másik formája az, amikor a férfi jelenléte formális és szórványos.

A pozitívumok elhallgatása

A férfi ignorálja a nő pozitív tulajdonságait, a kapcsolathoz és a hétköznapi élethez való pozitív hozzájárulásait, gondolatait és tetteit. Ez a manőver különösen kirívó a házimunka és a személyekről való gondoskodás terén.

Öndicséret és önkényes kisajátítás

A férfi saját tulajdonságainak vagy tetteinek felértékelése, illetve a nőtől megtagadott területek, tárgyak vagy idő önkényes kisajátítása révén ássa alá a nő tekintélyét.
Így például nem hajlandó elfogadni, hogy lenne mit tanulnia a nőtől (elsősorban a házimunka terén: „Tudom magamtól is”, „Nem értesz a tanításhoz”, „Én másképp csinálom”), kizárja a nőt valamilyen tevékenységből („Hagyd csak, én úgyis jobban csinálom”), illetve önkényesen kisajátít közös tárgyakat (például a család két autójából a nagyobbikat, mert „Te úgysem vigyázol rá és túl komplikált neked”, vagy a nappali kényelmesebbik foteljét).

Paternalizmus

A férfi gyerekként kezeli a nőt, érte tesz dolgokat és nem vele közösen. A hétköznapi hímsovinizmus e formájában leplezetlenül jelenik meg a nő birtoklásának és a felette való hatalmaskodásnak a szándéka, mihelyt a nő szembeszegül azzal, hogy gyermekként kezeljék, és a férfi nem viseli el, hogy nem tudja többé ellenőrzése alatt tartani.

Önfelmentés és önigazolás

Az ide tartozó manőverek célja egyrészt, hogy segítsen a férfinak kitérni a feladatok elől, másrészt hogy le tudja szerelni a nő jogos panaszait.

„

Én igyekeztem, de…”

A férfi szerinte megváltoztathatatlan körülményekre hivatkozik. Az öntudatlanság: „Nem vettem észre” (értsd: „Nem voltam rád tekintettel”). A férfiak nehézségei: „Nem tudom, hogyan fejezzem ki magam, „Szeretnék megváltozni, de olyan nehéz”, „Mi férfiak már csak ilyenek vagyunk”. Munkahelyi kötelezettségek: „Nincs időm a gyerekekkel foglalkozni”. Az ügyetlenség, az akarat megbénulása vagy más személyes fogyatékosság: „Nem értek hozzá”, „Nem bírtam uralkodni magamon”, „Képtelen vagyok rá”.

Nulla közreműködés

A házimunka nem létezik a férfi számára. Ezt néha azzal igazolja, hogy ő a „családfenntartó”, akinek vállára nem lehet még annál is több terhet róni, mint amit a munkahelyén elvisel. (Paradox módon dolgozó nőkkel együtt élő férfiak is élnek ezzel az érvvel, amivel „dupla műszak” elvégzésére kényszerítik a nőt.)

Álközreműködés

A férfi „segít” a nőnek. Ezzel a nő arra kényszerül, hogy a „diszpécser” funkcióját töltse be, megszervezze, elossza és kijelölje a többi „segítő” számára a tennivalókat, aminek révén ismét nő az ő túlterheltsége. Ez a fajta hétköznapi hímsovinizmus igen gyakori haladó férfiak körében, akik ilyen módon bújnak ki a háztartási munkáért vállalt valódi közös felelősségvállalás alól.

Ön-előnyös közreműködés

Az álközreműködés egyik válfaja, amelyben a férfi azokat a feladatokat ügyeskedi ki magának, amelyek kevésbé komiszak vagy leginkább tetszetősek a külső szemlélő számára (a ház körüli szerelgetés vagy a hétvégi partin a hússütés).

S.O.S.-közreműködés

A férfi csak akkor működik közre a házimunkában vagy bármilyen gondozással összefüggő feladatban, ha ezt egy vészhelyzet megkívánja. (Például a nő éjszakai műszakban dolgozik.) A vészhelyzet elmúltával a férfi visszatér az „eredeti” munkamegosztáshoz.

Eltűnés a közreműködés elől

Sok férfinek éppen akkor akad halaszthatatlan tennivalója, elintézendő telefonbeszélgetése stb., amikor egy a házzal vagy a gyerekekkel kapcsolatos tennivaló leginkább megkívánná tőle a közreműködést.

Az apa mint haver

A hétköznapi hímsovinizmus e modern formáját gyakorló férfitől mi sem áll távolabb, mint a távol levő és tekintélyelvű apa elavult viselkedésmódja. Ehelyett az apa inkább a kicsi vagy kamasz gyermek játszó- vagy bulizó társává válik, és az anyára hagyja a határok kiszabásának és a kötelességek betartatásának hálátlanabb feladatát. Ily módon a gyerekek,– sőt, önmaga– szemében olybá tűnik, mintha a nő képtelen lenne elengedni magát és élvezni a kapcsolatokat, különösen a gyerekeivel.