én rendes férfi vagyok

Tudom, hogy sok a szemét macsó, mindig panaszkodnak, így-úgy, ver, megcsal, na, de én például soha nem ütöttem meg nőt, és hűséges is vagyok. A nőket legfeljebb nézem — hűséget fogadtam, nem vakságot. Én hazajárok időben, a pénzt is hazaadom, nem iszom, nem ordítok, foglalkozom a gyerekkel. Ilyen férfi is van, és szerintem a többség ilyen.

Madonna

Szóval tényleg nem értem, mi ez a gyanakvás, mit fröcsögnek habzó szájjal a feministák, miért tesznek úgy, mintha minden férfi egyformán disznó volna. Csak minden tizenkettedik, mondja erre az Endre, érted, mert a többi Patkány meg Kígyó, a nők meg mind Sárkányok! Ezen még a Kati is elmosolyodott. Most az, hogy röhögünk egy kicsit a fiúkkal, meg néha lecsúszik két sör, és ott mondanak ezt-azt a cimborák? Kimulatták magukat fiatalon, most meg mesélnek. Én nem bánnék úgy a nőkkel, nem mondom, megnézem a szépet, de én mindig párkapcsolatban szerettem a szexet, érzelmek, vacsora, szép ajándékok, minden, nekem a legdurvább húzásom, hogy néha rárántom a pornóra, de hát ennyi év után…? Amúgy olyan unalmas életem van, hogy az már fáj: annyira úgy intézek mindent, hogy a Kati ne balhézzon, én bevásárolok, ha időben szabadulok, le szoktam vinni a szemetet, a kocsit is én mosom, meg játszom a gyerekkel, megyek anyósomhoz, augusztusban Balaton, két hét, minden, elviselem a hisztiket, ott vagyok a plázában is, ha ruhát akar, mondom, jól áll, gyönyörű vagy, csak menjünk már. Nem szólok vissza, ráhagyom, hadd mondja, tudom, menstruál, az a baja. Csöndben vagyok, nézem a tévét, neki meg a meccs is baj. Én azért szeretem a Katit, én nem felejtem el az évfordulókat sem, elnézem, ha langyos a leves, nem piszkáltam, hogy fogyjon le, nagy a segge, és előreengedem az az ajtóban. Meg gyengéd is vagyok, mondom neki mindig, ne olvassa már azt a blogot, kényeztetem én szívesen. Szoktam szájjal is, én nem vagyok önző, és nem akarok semmi extrát. Ma kap virágot is, én nem értem ezeket a feministákat, ezek nem találkoztak még ilyen rendes emberrel, az a bajuk, mondjuk rondák, azért sem.

202 thoughts on “én rendes férfi vagyok

  1. Küldeném a férjemnek meg a szeretőmnek is, ha nem kommenteltem volna szétösszevissza már az oldalt. Így kénytelen vagyok állandóan újrafogalmazni nekik 🙂
    Nagyon ott van- már megint. És nagyon örülök, hogy ez most már nem a megbántottságodról szóló. Amit persze értek és megértek, csak éppen már vártam nagyon, hogy mi lesz a következő írásod.

    Kedvelés

  2. Egyszer egy barátom egy nyáron elment Amerikába dolgozni. Egy vendéglőben mosogatott. Főnöknőjének állandóan az volt a kifogása, hogy nem mosolyog mosogatás közben. …

    Kedvelés

      • Fiatal egyetemi hallgató volt, nőtlen. Valami úgysem jó, sosem. Ha nem tesz meg dolgokat, az a baj, ha megteszi, de nem mosolyog közben, az a baj. Van egy ilyen rapszám, amelyik folyton ismételgeti, hogy “Az a baj”. Gondolom, kiverem a biztosítékot az emlegetésével

        Kedvelés

      • Fütyült. Kirúgták. A pasit, aki fütyül arra, hogy a fehérnép mit akar, kirúgják. Én csak tudom.

        Kedvelés

      • Jól tudod. E fenti élethelyzet főnök-beosztott viszonyról szól. A házasságomban hosszú évekig az volt, hogy fütyültek arra, amit én akartam, egészen addig, amíg már nem akartam semmit. Hoppá! Hirtelen nagyon fontos lett, hogy akarjak valamit. Akármi kicsiséget, csak sírjak, kiabáljak. Amikor már észrevette a kedves, hogy nincs már szükség rá, akkor hirtelen minden eszébe jutott, amit addig akartam és egy fél év alatt kezesbárány lett belőle. Most várja, hogy én tapsikoljak örömömben. Hogy van ez Csineva? Sajnálom, ami a barátoddal történt, de a főnök, az főnök. Az asztal alatt is az. Lehet, hogy nem jött be neki a barátod és nem tudta másra fogni. A házasság viszont nem egészen így működik. És tényleg, a barátod miért nem örült annak, hogy mosogathat Amerikában? Mert biztosan jobban szeretett volna valami férfiasabb melót, hm?

        Kedvelés

      • Csikatyusnak: Ez egy allegória volt. Régi történet, jót röhögtünk rajta, hogy milyen rövid volt a mosogatói karrierje, mert nem mosolygott közben. Azt akartam vele mondani, hogy ha egy férfi sok mindent bevállal, az nem eléég, neeem, akarja, élvezze, mosolyogjon közben, mondja, hogy ez volt élete értelme, na akkor az igazi, addig csak kamu. Na, ezek szemét, hazug elvárások, akár nőktől, akár férfiaktól jönnek. Nem, nem baj, ha nem élvezi, amíg elvégzi, és nem emlegeti fel. Nem, nem muszáj a nők imádják a szoptatást, vagy a pelenkázást, vagy a főzést. És a férfiaknak sem muszáj. Nem, semmit sem muszáj. Csak meghalni muszáj. Az előtt pedig az életben jó lenne szabadnak lenni. Az elvárásoktól is szabadnak. És kölcsönösen elfogadni a focimeccset, és a feljön anyám-ot, a feljön a barátnőd-et és a vasútmodellezést. És békén hagyni a másikat. Örülni annak, hogy van, és hogy ajándék attól, ahogyan van. Amikor pedig nem ajándék, akkor szétmenni, mosolyogva, és nem felróva olyan be nem teljesült elvárásokat, melyeket a másik soha nem is ígért meg, csak mi hittük, hogy nekünk jár, CSERÉBE azért, amit mi BELEFEKTETTÜNK a kapcsolatba.

        Kedvelés

      • Csineva, Évus írásai éppen erről szólnak. A barátod esete rendhagyó, mert éppen egy nő volt a főnök. De fordított helyzetben megtörtént volna az, hogy ha nem adsz pozitív választ a köpcös, bagószagú aranyfogú főnököd közeledésére mosolyogva, azért rúgnának ki. Ahogy történik általában. Amit a házasságról írtál, egyetértek, és különösen jó érzés férfi tollából (billentyűzetéből) olvasni ezeket. Én a barátodat nem tudom sajnálni. Jól tette, hogy vállalta azt, hogy nem mosolyog és vállalta a kirúgást. Több ilyen kellene, vagy mind ilyen kellene és akkor megtanulhatnánk elvárások nélkül elfogadni egymást.

        Kedvelés

      • “Az előtt pedig az életben jó lenne szabadnak lenni. Az elvárásoktól is szabadnak.”
        Kérem tisztelettel: akkor nem kell házasodni. Mert a házasság felelősségvállalás, két egyenrengú fél szövetsége és aki igazán ezt érzi, az igenis mosolyog benne, jól érzi magát. Csak annak nyűg, aki nem így érzi…
        Az amerikai munkahelyről és a mosolygásról: ott is ugyanez a helyzet. Örülj a munkádnak, mosolyogj!
        Az élet bármely területére igaz: elvárások nélkül nem létezik semmilyen kapcsolat. Az a különbség közöttük, hogy szívesen teljesíted-e őket, vagy nyűgnek érzd. Ha nyűg: akkor vess véget a helyzetnek. De vigyázz, mert ha egydül vagy, akkor is vannak elvárások. Mindenütt az életben. Úgy hívják őket, hogy társadalmi normák.

        Kedvelés

      • Marie Marelnek: Egy nonkonformistának erről írni olyan, mint egy láb nélküli embernek beszélni arról, hogy jó lenne naponta futni négy kilómétert. A normákat per se soha az életben nem állhattam. Nem is fogom. Valami vagy jó, vagy van értelme, vagy egészséges, vagy célravezető, vagy valami… vagy lószart ér, és ki kell dobni. Ez mindenre érvényes.

        Kedvelés

      • Az elvárásoknak pedig semmi köze nincs a felelősségvállaláshoz. Az elvárás arról szól, hogy azt csinálod, ami nekem jó, mert én úgy gondolom, hogy az nekem jó, és ha szeretsz, azt csinálod, ha nem csinálod, megtorlom. A felelősség azt jelenti, hogy én hoztam melletted egy döntést, megbeszéljük, hogy az én elköteleződésem mit implikál, vagy csak végiggondolom, és mert szeretlek, mert a boldogságod fontos nekem, megteszem. Mert felelősséget vállaltam. A kapcsolatért, a szeretetért, és neeeeem, nem az igényeidért és a vágyaidért. Azért te vagy a felelős.

        Kedvelés

      • Csikatyusnak: Tudom, hogy erről szólnak É. írásai. Azért szeretem olvasni őket. És értékesnek tartom, amit csinál. És tudom, hogy a kirúgás fordítva is igaz. Ez egyébként számomra csak egy vicces történet. Azé a nőé, akit azért tesznek lapátra, mert nem teszi szét a lábát a főnökének, természetesen nem vicces. Az olyan főnöknek levágnám a farkát, asszem. A barátomat nem kell sajnálni, nem traumatizálta, akadt másik állás, tizenegy éves történet. Az egész ALLEGÓRIA volt, miszerint az ember sok mindent megcsinál, noha nem élvezi, nem mosolyog, de megcsinálja, szó nélkül, felrovás nélkül. Felróni neki a mosoly és az élvezet hiányát, na, az szemétség.

        Kedvelés

      • nekem a fütyülésről más jut eszembe. zenész(féle) is volnék. jó hallásom van, hangom is (kórusban énekelek). de főzés vagy takarítás közben fütyörészek. nem mindig patyolattisztán, de nem is rosszabul, mint mások. a párom egyszer nagyon durván rámszólt, hogy “ezt többé ne!” aztán ugyanezt a nagylányomnak is (aki az összes fentebb leírt tehetségemet örökölte). duzzogtam, de egy darabig nem fütyültem. amíg rajta nem kaptam, hogy ő is ugyanúgy fütyül hasonló élethelyzetekben. mindig is fütyölt. megfigyeltem, tudtam róla. de inkább megvártam. és akkor szelíden megkérdeztem, hogy neki ugyanbiza miért szabad? ráadásul hamisabban, mint nekem? tudjátok mi volt a reakció? mérges lett. piszokul. annyira, hogy a végén már le is tagadta, hogy ő tiltott volna bárkit is a fütyörészéstől. és máris benne találtuk magunkat egyik kedvenc játszmánkban: “te olyasmiket raksz a számba, amit nem is mondtam!”
        hm…

        Kedvelés

    • “nem mosolyog mosogatás közben”
      Tudom kicsit más “foglalkozás”-ról szól, de ez jutott eszembe erről a történetről. Hallgattam egyszer egy pornófilm rendezőt a rádióban, aki elmondta, a legtöbb kezdő szereplőjével pont ez a baj. Mármint, hogy nem tudja eljátszani, hogy élvezi azt, hogy 5 férfi rakja neki ide-oda egyszerre (van olyan testnyílás ahová tényleg kettőt egyszerre!) és minő szörnyűség, ha nem és nem tud élvezkedő arcot vágni a csaj közben! Akkor bármilyen szép is repül, mert a nézőknek kell a látvány, hogy a szörnyűségeket ezek a nők élvezik. Na jó a mosogatást ezzel párhuzamba hozni, kicsit erős tudom…

      Kedvelés

      • Hát tudom, hogy erős a párhuzam, de ha már párhuzam, akkor legyen. Nem emlékszem, milyen filmben láttam, hogy egy koldus elmagyarázta, hogy neki milyen magasztos feladata van a Wall Street-i aluljáróban. Éspedig az, hogy azzal, hogy ő ott van, és dobnak neki egy kis pénzt, elviselhetővé teszi mások életét, élhetővé. Éspedig azáltal, hogy amikor az emberek mennek a melóba, arra gondolnak, milyen szar az életük, és a főnökük ismét eléjük helyezi a szép, nagy, fehér valagát, és nekik nyalni kell, mert ez van. De aztán meglátják a koldust, és arra gondolnak, lám-lám, lehetne rosszabb is, és megkönnyebbülve dobnak egy dolcsit a kalapjába, majd megkönnyebbülve, hogy legalább nem kell koldulniuk, nyújtják ki a nyelvüket a főnök nagy, szőrös hátsója láttán.

        Nehogy azt higgyétek, hogy csak a nőket dugják öt lyukon keresztül. Egy férfi, főleg, ha sok éhes száj várja otthon, ugyanazt megkapja, csak másként. Sokszor gondoltam már arra, hogy egy-egy vad kompromisszum után én sem vagyok más, mint kultúr-hímringyó, nem a fenekem, hanem az elveim, a hitem, a hivatásom, a meggyőződésem nyújtom oda a gázsiért készséggel.

        És ez is elvárás ám, pont úgy, mint az, hogy arra kódolták a nőket, hogy ők kell rendben tartsák a lakást. A pasit arra kódolták, hogy anyagi megoldást keressen mindenre. Ja… és a sikerre. Fejlődjön a karrierje. Amikor meguntam, hogy reggelente azt érzem, hogy legszívesebben szembeköpném magam a tükörben, a szabadságomért és a lelkierőmért elmentem volna gyülekezetbe. Nem volt csak kicsi falu, kisebb fizetéssel, ingázással a gyerekeknek. A volt párom azzal érvelt, hogy nem illik nekem így visszalépni a karrierben. Egyetemi oktatói állás után falusi papság. Hát FÉRFI az ilyen? Ez is belénk kódolt szarházi elvárás. Kínában pl. az neveli a gyereket, akinek a munkából való hiánya a legkevesebb anyagi kárt okozza a családnak. Ha a férfi az, akkor ő az. Nálunk: a férfi keressen pénzt, legyen sikeres la la la…

        Na, abbahagyom, mielőtt jobban felmérgelődöm.

        Kedvelés

      • Csineva, az megvan, hogy a nők is dolgoznak, csak általában sokkal jobban beszorítva, és kevesebb pénzért? És akkor ráadásul vannak még ezek a Zoltánok, meg a főnök, aki nem mindig csak munkaadóként terrorizálja őket.

        Kedvelés

      • Igen, megvan az, hogy a nők is dolgoznak. És nem értem, miért mondjátok, hogy mellélőttem. Nagyon sok férfi is, nő is q… nagy kompromisszumokat köt a mindennapi betevőért, és igen, olyankor úgy érzi, hogy s…bed..ták, kétszer egymásután. De nincs mit csinálni. És ez szar. És ez nem genderfüggő, ne gyertek ezzel. És nem a nő felé van AZ a kemény társadalmi elvárás, hogy keressen sokat. Ezt azért nem mondhatjátok. A társadalom azokat a pasikat díjazza, akik sikeresek, pénzesek, felfelé ívelő karrierjük van, és vállalom a kőzáport: a nők is azt díjazzák. Mert az majd gondoskodik az utódokról, ez ilyen evolúciós izé. Ha pedig nem vagy ilyen sikeres, akkor marad: a lehajtott fő, mert a gyereked nem ment infótáborba az osztálytársakkal, és te ettől rongynak érzed magad, és az asszony, após, anyós, mindenki nagy kerek szemekkel néz rád: nahát, te az életbe ennyit se tuttál összehozni? Há mien férfi vagy te? Nem értem, hogy van itt a mellélövés. Ez is hardcore. Lelki.

        Kedvelés

      • (Csineva) Ja, csak ebben a nagy egyenlőségben elfelejtetted, hogy a nőket szó szerint is s.bedugják… Nem baj… Asszem, nem fog változni a képed semmiről, reménytelen neked beszélni.

        Kedvelés

      • Ja, és megint csak magaddal meg az emlékeiddel meg a fájdalmaiddal vitatkozol, szerintem itt kurvára senki nem mondott olyat, hogy a férfiak nem dolgoznak, meg hogy nekik milyen jó, meg olyat sem, hogy rájuk nem húz a rendszer elvárásokat, kényszereket. De a lényeg még mindig nem jött át, nem is fog.

        Kedvelés

      • Csakhogy tisztázzuk: hardcore porn = szemétség. Nők testét anyagi haszonszerzésre használni = szemétség. Nem kisebbítem annak a botrányát. Nem relativizálom. És nem vagyok hülyegyerek. Nem igaz, hogy nem lehet velem beszélni. Ne nevezzetek csőlátónak. Próbálok megérteni dolgokat. És mérlegelni. Most úgy érzem magam, mint a részeg, aki bizonygatja, hogy nem részeg. A hálózati kapcsolat rossz, a fiammal vagyok, most abbahagyom, holnap tiszta fejjel, és jó nettel folytatjuk. Addig is jó nőnapot,

        Kedvelés

      • Csineva, nagyon félrelőttél most ezzel, bár nem tudom, szándékos volt-e. Tényleg ennyire nem tudsz magadon kívül másra is figyelni??
        “Nehogy azt higgyétek, hogy csak a nőket dugják öt lyukon keresztül.”

        Kedvelés

      • ez nem kína függő, vagy országfüggő.
        itthon is van rá lehetőség, semmi és senki nem tiltja, hogy a jobban kereső anyuka minél hamarabb munkába álljon és az apa legyen gyesen.
        csak! apuka nem akar, akkor sem ha szarabbul keres. (többnyire, persze vannak kivételek, de most nem erről beszélünk)
        kedves férfitársaid ugyanis kurva hamar levették, hogy kellemesebb a munka világa, mint a szaros pelenka/üvöltőgyerek/dackrszakosgyerek/nem alvógyerek világa.
        és ezt leöntik a karrier maszlaggal, akkor is, ha szarul keresnek. és tartják a markukat, ha elfogy a pénzük a családi pótlékért, meg az anya megtakarított pénzéért.

        Kedvelés

      • “kedves férfitársaid ugyanis kurva hamar levették, hogy kellemesebb a munka világa, mint a szaros pelenka/üvöltőgyerek/dackrszakosgyerek/nem alvógyerek világa.”
        Hogyan is fogalmazott Sixx? “szar lehet otthon a gyerekkel”.

        Kedvelés

      • a férfiakat egészen konkrétan arra tervezték, hogy megöljék a mamutot meg az ellenséget és arrébb tegyék a sziklát. az összes többi csak rohadt nagy legenda, amit rápakoltak az érintettek. nincs ebben semmi szofisztikált.

        Kedvelés

      • A film pedig A halászkirály legendája. Nagyon szeretem, genderérzékenyeknek (is) rengeteg felfedezni- és gondolkodnivalót tartogat.

        Kedvelés

  3. Az ilyen rendes férfiaktól óvjon meg az atyaúristen. Pedig bizony belőlük is akad szép számmal. “Merénértedmindentmegteszek”. Hát akkor köszi 🙂

    Kedvelés

      • Nem. “Elég”, ha mondjuk eleve emberszámba vesz, nem méricskél: sem a fenekem, sem a házimunkát, sem az IQ-mat, szóval nem jóváhagy, megenged, vagy kiszolgál, megalázkodik, hanem létezik, létezem, és ez szikár csodává tud összeállni.

        Kedvelés

      • Nem. Hanem ahol valódi szeretet van. Ahol nem a kicsinyes szarságok dominálnak, nem az ego, hanem ahol nagyvonalúak egymással, megengedők, egymást segítők, ha kell, elfogadják egymást annak, ami. És szabad akaratból élnek együtt, és nem azért, mert a másikat eszközként használják valamilyen lelki nyomor betöltésére. De igaz. Nehéz ezt megtalálni, de nem lehetetlen vállalkozás.

        Kedvelés

      • Jaj, Csineva, rengeteg alternatíva létezik, de a lényeg, hogy ez nem üzlet. Együttélés van, együtt gondolkodás, és (nem női vagy férfi, csak) feladatok…
        Erről jut eszembe, valaki itt linkelte:

        “Friendzoning is bullshit because girls are not machines that you put Kindness Coins into until sex falls out.”

        Kedvelés

      • Az alternatíva az, hogy nincs ANNYIRA szükséged rá. az neked is sokkal jobb. ettől még szeretheted, sőt csak innen szeretheted igazán. sokat írtunk már erről.

        Kedvelés

  4. Nagyon szép ez a kép.
    Bár meg tudnám fogalmazni, olyan szívesen leírnám, milyen a férjem. Hogy milyen rendes, meg mindent megtesz, mégsem volt soha érted-mindent-megteszek-ne-balhézz. Nem mintha balhéznék. Előtte két hosszú kapcsolatban balhéztam mindig, ők is “rendesek” voltak, de hiányzott valami, ami miatt hozzájuk nem mentem férjhez, a férjemhez meg igen. Azt a nyomasztó érzést, ami a poszt olvasásakor gyomortájon elkapott, vele nem érzem sosem.

    Kedvelés

    • Azt hiszem, az a nyomasztó érzés, ami a kommented olvasása közben gyomortájon elkapott, gondolkodtat el bármiféle férfi-nő kapcsolat értelmén. Mármint, hogy van-e értelme belevágni. Előbb-utóbb úgyis elkezdjük egymás szemét vájni. A hagyjunk békét egymásnak, hagyjuk a másikat lenni, mintha egyszerűen nem lenne. A “leben und leben lassen”, ahogy a német mondaná. És akkor már inkább legyen az ember szingli, minthogy folyton az elvárásokat gyúrják gombócként a torkán.

      Kedvelés

      • Féltem mindig az egyedülléttől, emiatt fiatal éveim nagy részét elpazaroltnak érzem, olyan időnek, amit sokkal értelmesebben is eltölthettem volna akár egyedül is. Nagyon rossz érzés.

        Kedvelés

      • Hah, ez érdekes, mert én meg fiatal éveim nagy részét egyedül töltöttem, és épp ezért éreztem sokáig elpazaroltnak őket (meg tkp. szégyelltem is, hogy krónikusan, jellemzően egyedül vagyok). “Kérőim” ugyan folyton akadtak, de valahogy nem voltak az igaziak, én meg, amellett, hogy sokáig meglehetősen infantilis voltam érzelmileg meg zárkózott, nem bírtam volna csak azért lenni velük, hogy ne legyek egyedül. Valahogy folyton azt éreztem, hogy az a világ elvárása (amit a sajátommá is tettem), hogy legyen pasim, attól leszek tapasztalt, és ezért éreztem elpazaroltnak azt a sok évet (magamat meg kis szerencsétlennek). Igaz, közben csináltam minden jót, tanultam, utaztam, sportoltam, társas életemet virágoztattam. Talán öntudatosabb is lettem a sok egyedülléttől, nemtom. Egyszer egy volt kolléganőm aszonta magáról: “egyszer én is voltam egyedül”, és ez nekem annyira furán hangzott: az, ami nekem rögvalóság volt éveken át, az vele “egyszer megtörtént”?

        Kedvelés

      • Az én rendes ember férjem külföldön dolgozik, azért nem váltunk még el. Papíron. Amúgy már réges-régen, ágytól-asztaltól. Szó szerint. Pedig ő aztán tényleg mindent megtesz értem. Nem láttam 3 hónapja. De mindennap beszélünk. Jövő héten hazajön 3 napra, tudom, hogy végig fogom ordítani. Mert belerondít az én kis szingli létembe. (Pl. egy randimat is le kellett mondanom miatta. Semmi különös, plátói vonzalom, de legalább megölel. Mert a férjem már azt sem.) Ma már írta, hogy bódog nőnapot. Az oviban is odaadták a kicsik a csodaszép papírvirágot. A lányom is, mert olyan nincsen, hogy csak a fiúk vághatnak papírvirágot anyunak. 😀
        Így könnyű élni és élni hagyni? Nem az. Viszont nagyságrendekkel jobb, mint amikor itthon volt és állandóan belekötöttünk egymásba. Minek vagyunk együtt? Nem tudom. Lustaságból, szerintem.
        A legjobb barátnőm válófélben van, gyermekelhelyezés több, mint egy éve zajlik. Egy háztartásban élnek azóta is, félek, megölik egymást. A lány amúgy rendőr, bent mindenki ismeri a helyzetét. És így sincsen biztonságban.

        Kedvelés

      • jó dolog ez a külföldi munkavégzés. eltelik vele az élet. el lehet halasztani a válást, az aktuális probléma megoldását.
        hányan élnek így! külföldi munkavégzés nélkül is! az egyik fél nem jár haza. akkor ér haza, amikor már mindenki alszik. (ismerek olyan házasságot, ahol a nő nem jár inkább haza, szóval nem nemfüggő ki hova menekül)

        Kedvelés

      • A balesetig én dolgoztam külföldön, az sokkal keményebb volt, a gyerekeim nélkül. Pont, amikor megbeszéltük, hogy ez az utolsó utam, és innentől ő megy, majdnem szó szerint az utolsó is lett. Miután félholtan hazajöttem, 4 nappal később utazott ő.
        Elméletileg júniusban megyünk utána. De mivel folyamatos gyógykezelés, műtétek előtt-alatt állok, lehet, hogy csak a nyáron leszünk kint, és utána vissza. De nekem egyszerűen nincsen erőm végigcsinálni egy válást. Akkor sem volt, amikor még egészséges voltam, az egészségkárosodások mellett, meg végképp nincsen. Tudom, kifogások mindig lesznek. Azt is tudom, hogy még kripliként is el tudom látni a háztartást, a 3 gyereket, a 2 kutyát, tehát, nincsen szükségem rá. Azt is, hogy kívülről, ruhában szinte nem is látszanak a sérüléseim. (Még a dokiktól is megkapok, akik ismerik az állapotomat, hogy milyen jól nézek ki.) Csak meztelenül, akkor viszont brutálisak. Tudom, hogy mégis, még így is elkelnék, állandóan ostromolnak a “rajongók”. Ki így, ki úgy. És mégsem lépek.

        Kedvelés

  5. Én igazán rendes nő vagyok. Veszek én magamnak virágot a nőnapra, ha kell. A férjem születésnapját nem felejtem, el, az anyósét sem. Mindennap kis láboskában (hőálló dobozban) viszi a férjem az ebédet – van mikró a munkahelyén. Én is eljárok dolgozni, teljes munkaidőben, ötkor kelek, pénzt keresek. Magamnak nem főzök, szendvicset eszem, gyümölcsöt, zöldséget. Amikor hazajön, megkérdezi van-e mit enni, ha nincs, látványosan sóhajtozva megsüt négy tojást, (kizárólag magának, pedig hárman vagyunk) szöszmötöl a hagymatarncsírozással, a héját direkt nem a komposztos dobozba dobja, az asztalt nem takarítja le evés uátn – se előtte. A kádat is én mosom – fürdés előtt és fürdés után. Szereti a társaságot, a vendégeket, kivéve ha megunja, olyankor elmegy lefeküdni, csináljak, amit akarok. Szerinte “mindenki azt csinál, amit akar”, ha nem tetszik a házi munka, ne csináljam. Próbálok néha úgy tenni mint ő, de két hétnél tovább még nem bírtam. Szerelmi házasság volt a miénk, irracionális döntés, szegénység, boldogság, mindenki minket irigyelt. És mégis ez lett belőle, hogy kerülgetjük és levegőnek nézzük egymást. A szeretőm sokkal fiatalabb nálam, időnként meghív vacsorázni, ő főz nekem, megterít és semmiségekről beszélgetünk. Csatlakozom a töltőre, és megyek tovább…
    Boldog nőnapot mindenkinek!

    Kedvelés

  6. milyen érdekes, hogy a nő sosem emlegeti és listázza, sorolja, rendre számlát készít azokból a dolgokból amit megtesz. mert az olyan természetes.

    ez a poszt szerintem pont arról szól, hogy az ilyen rendes emberek mellett, hogyan gyűlik a képzeletbeli számla, amit aztán a másiknak (a nőnek, többnyire) le kell dolgoznia.

    ezekben a házasságokban a mindennapos kommunikácó része, hogy tegnap én tanultam a gyerekekkel, te mikor fogsz? (kérdezi a férj, miközben a feleség mindennap tanul a gyerekkel, mindennap ellenőrzik a táskát, mindennap kikészíti a ruhát, mindennap beteszi a tornacuccot/úszócuccot/focicuccot, talpbetétet a cipőbe és nem nem emlegeti fel mindannyiszor, hiszen akkor hamar elkopna a szája)

    ezekben a házasságokban kérdezik meg a férfi a nőt, hogy mi lesz az ebéd, akkor is, ha egész délelőtt a hites nejével volt kirándulni. és kérdő mereszti a szemét, hogy “nincs még kész az ebéd?”
    nincs drágám! tudod amikor a levest kellett volna felraknom főni akkor veled róttam a köröket az erdőben. érted? lassan mondjam, hogy megértsd? egyszerre nem tudok két helyen lenni. és ez bosszantja a férfit, és felrója a nőnek, hogy miért nincs időben ebéd (oké lehet langyos a leves, mert alapvetően igénytelen és hidegen is mindent megeszik)

    ezekben a házasságokban mindennaposak azok a telefonhívások, amikor a férj intéz valamit és nem találja azt, sokszor azt sem nagyon tudja felidézni mit kellett intéznie. egy dolgot tud ilyenkor: telefonálni a nőnek. sokszor. 15-ször, ha nem veszi fel. aztán azon tud rúgózni, hogy miért nem vette fel. sőt! amikor a nő visszahívja azért sem veszi fel. (direkt nem, majd én megmutatom!)
    így az adott elintéznivaló – nyilván a hülye nő miatt – nem lesz elintézve, illetve a nőre marad.

    és a legszebb. a gyöngyszem. a megbeszélések szerint. mondjuk szombaton én sopingolok drágám, majd egyél valamit, nem lesz ebéd. és amikor tuszakolod bele magad az eggyel kisebb méretű szoknyába a kellemetlenül tükrös próbafülkében megszólal a telefonod. felveszed, mert inkább felveszed, mint hallgasd egész hétvégén, hogy nem vetted fel. miért hív? éhes vagyok, mit egyek?
    miért van az, hogy a nők nem telefonálnak a partnerüknek azért mert éhesek? (bevallom próbaképpen én már megtettem. felhívtam, közöltem éhes vagyok. erre ő közölte, hogy ő is éhes. tanuljunk tőlük bátran eredményes és hatékony házasságon belüli kommunikációt!)

    Kedvelés

      • Nekem arról szól, hogy milyen igénytelenek egyesek, és ugyanakkor elégedettek a teljesítményükkel. A párkapcsolatuk fenntartása arra megy ki, hogy megőrizzék a békés félzombi létet. Ez annyira lusta, hogy még félrelépni sem fog, csak ha pont a f.rkára esik egy nő.
        Mondjuk nem értem, miért megy hozzá bárki egy ennyire unalmas fráterhez.

        Kedvelés

      • a szerelem furcsa dolgokat művel.
        akkor még nem volt unalmas.
        nem tűnt annak, vagy nem volt az? ki tudja?
        (tizen, huszon sok év után pedig ezek a dolgok szinte törvényszerűek. bizonyosan vannak kivételek, de én egyet sem látok. nem ismerek ilyen párkapcsolatot, ahol ez a dinamika teljesen hiányozna. a mértékben van különbség, de mindenütt megjelenik.)

        Kedvelés

      • “félrelépni sem fog, csak ha pont a f.rkára esik egy nő.”
        Csatlakoznék az előttem vihogókhoz…ez qva jó! 😀 😀

        Kedvelés

      • HU SEG
        HULYESEG…
        Ez a lye keruli el a nok figyelmet…
        Amugy meg biztos ami biztos, egy ilyen ember mellett tudni lehet, mire szamithat az ember lanya. A kiszamithatosag biztonsagerzetet is nyujt egy onbizalomhianyos nonek, aki nem vagyik ilyen jellegu izgalmakra. Nem kell peldaul feltekenykedni….
        Van, hogy elterelo hadmuveletkent a pasi sokaig szinleli, hogy kiralyfi. Aztan amikor kezd onmaga lenni, a no nem akarja elfogadni, vissza akarja valtoztatni a bekat, de az mar beka akar maradni, nem birja a el a koronat a teremtes koronaja…

        Kedvelés

    • Sajnálom, hogy ki kell ábrándítsalak, de ez nem ilyen egyoldalú. Azt már Eric Berne (Sorskönyv), Jesper Juls (A működő család) és sokan mások megírták. A zsetonokat mindkét fél gyűjti. MINDEN egyoldalú gesztus befektetés, kamat jár érte. A fedezetlen hitelek bedőlnek, mégpedig abban a mocsok hetedik esztendőben, amikor mindkét fél könyörtelenül végrehajt mindent a másikon. Nem csak a férfiak játszmáznak. Legfeljebb a nők másként. És olyankor mind az ember, mind az asszony csak néz. Honnan ez a sok szemrehányás? Honnan ez a sok keserűség? Honnan ez a sok harag? És miért számol le ilyen kegyetlenül? AZÉRT. ÉS AZÉRT. NA, MEG AZÉRT. Mert úgy érzi, van rá fedezete. Sőt, ha kitaposná a beled, az sem lenne elegendő elégtétel arra, amit melletted eltűrt és elszenvedett. Ezért szeretném, ha az esküvőn a romantikus szeretet-dumák helyett arról beszélnének a pároknak, hogy tudatosan úgy éljenek, hogy ne akarják kikaparni egymás szemét a hetedik esztendőben.

      Kedvelés

      • Szeretné a fene… én játszmamentes, őszinte, egyenlő életre vágyom, ahol a szabadság és felelősség egészséges egyensúlyban van, ahol a szeretet nem érzés, cukormáz, hanem döntés és tudatosság. Ha valami egyenlőre vágyom, az az, hogy egyenlően felejtsük el a játszmákat, a zsarolást és az elvárásokat.

        Kedvelés

      • Ezt nagyon jól megfogalmaztad helyettem. A férjemmel húsz éven át játszmáztam, sokáig öntudatlanul. Aztán a tavaly nyári nagy szerelmemmel, még mielőtt először megfogtuk volna egymás kezét, már tisztáztam, hogy nem akarok játszmákat, végre először az életemben valakinek hadd mondjam meg, amit gondolok, és viszont elvárom tőle is. Én betartottam…

        Kedvelés

      • Csineva, nagyon egyetértek veled. MINDKÉT fél részéröl szükséges a tudatosság és a hajlandóság a kommunikációra. Mindkét ember legyen annyira érett, hogy a ki nem mondott elvárások és duzzogás helyett lejjebb adjon a sértett egójából és hajlandó legyen jószándékúan beszélgetni azzal az emberrel, akit SZERET! Nem vagyok tapasztalt róka, de most már egyre jobban felismerem kapcsolataimban azt a fajta játszmázást, amikor ahelyett, hogy megmondanám a másiknak, hogy mit akarok, vagy érzek, arra várok, hogy találja ki, majd miután ez nem történt meg, elkezdek sértetten viselkedni, hogy legalább neki is legyen rossz. Ez gyerekes viselkedés és mindkét fél részéröl elöfordulhat, ha nem figyel oda. Szerintem az ilyen játszmázás érettségtöl függ, nem pedig a nemtöl.
        Viszont – és ez is fontos – sokszor azért nem mondja ki az ember, mit akar és érez, mert ez nem illik a kívülröl ráeröltetett szerepéhez. Pl. egy férfi rezzenéstelen arccal állja a megpróbáltatásokat, vagy: egy nö mosolyogjon és gondoskodjon, még ha ki is lóg a bele. Ennek a felismeréséhez szintén kell tudatosság és ugyanúgy mindkét fél részéröl!

        Kedvelés

      • Nehéz ez. Ha az egyik simán érzelmileg gyök, bármilyen oknál fogva játszmázik, az halálosan fárasztó. Kiürül a tank végül.. Ha nem hajlik a szép szóra, azon nemigen fog segíteni a párterápia sem. Talán a legrosszabb lenyelni, hogy túl sok idő ment erre a kapcsolatra és nem rajtunk múlott a sikere. Van, hogy ez ennyire egyszerű is lehet, csak nem látjuk meg már, amikor annyi minden összeköt. http://www.baggagereclaim.co.uk/knowing-when-to-fold-bad-investments-in-relationships-seeing-the-bigger-picture/

        Kedvelés

      • Nos, én nem hiszek a tranzakcióanalízisben, belső és külső pszichológiai előnyökben, mert vak a hatalmi viszonyokra, amelyek sokkal elemibben határozzák meg a viselkedést.

        Kedvelés

      • na, nekem pl. húsz év kellett az érzéshez. mert annyira jól kondicionáltak arra, hogy ha valami nem ok, én tehetek róla, és adjak még, és még , és még. És húsz év után bír ám nagyot szólni egy ilyen érzés, hogy stop. ebből elég.

        Kedvelés

    • Gyöngyszem! Milyen pontos! És nem is olyan régen történt hasonló nálunk is! Hol az adókártyám??? Nem az enyém, az övé. És képes voltam negyed órát gondolkozni, hogy hol is lehet, mintha nekem kéne tudni…. gáz.

      Kedvelés

      • Nálunk ez a “Hol van?” kérdés minden napos, és annyira zsigeri viselkedése lett a férjemnek, hogy sokszor úgy érzem megőrülök tőle. Komolyan egy nap szerintem minimum 10X elhangzik. Hol a kulcsom?…hol a cd-m?…hol a kanál?…hol a számla?…hol a pénztárcám?…hol a, hol a, hol a, hol a. Annyiszor elmondtam már legalább próbálja megkeresni, tegyen úgy mintha én nem lennék itthon vagy mit tudom én, oldja meg valahogy (jegyezze meg mit hová tesz például), de nem tud róla leszokni. Fogalmam sincs mi a megoldás erre 😦

        Kedvelés

      • nálunk évek óta tilalom alatt áll a “hol van…?” kezdetű mondat. működik. ha így kezdik a mondatot én nem is válaszolok, vagy annyit mondok, hogy ez egy tiltott mondat volt, kezdje elölről.
        mire elkezdené rendszerint megtalálja amit keresett.

        (ugyanis a hol van… helyett azt kértem, hogy sorolja fel, hogy eredetileg hol a helye az adott tárgynak, időközben hol került felhasználásra, kinek a kezében volt, melyik bútorral érintkezett stb. stb. – mire ezt végiggondolják általában meg is van)

        próbáld ki!

        Kedvelés

      • Köszi, még ma bevezetjük, bár az érintett nagyon tiltakozik! Pedig mondtam neki, hogy rám is vonatkozni fog a szabály. Azt mondta “persze, de úgy könnyű, hogy Téged nem érint!” 🙂

        Kedvelés

      • A párom szerint a férfiak leghatékonyabb keresési algoritmusa az, hogy megállnak a nappali közepén, körbenéznek és felteszik a kérdést “hol van?”. Speciel ezzel nekem nincs bajom, én bármit előadok neki, amiről van esélyem tudni, hogy hol van. Ha pedig valamit a hátam mögött intézett, és én nem tudok róla, hát az az ő baja.

        Kedvelés

      • Hűű, kénytelen vagyok korrigálni saját magam. Rájöttem, hogy van ennek egy vetülete, ami tényleg nagyon zavar: amikor ahelyett, hogy elővenne valami meglévő cuccot, vesz egy újat, mert azt egyszerűbb. Tipikusan a kézkrémek és hasonlók esnek ebbe a kategóriába, rengeteg nyitott tubus, flakon, rágógumi csomag, zsírkréta-készlet és mittudoménmimégvan a lakásunkban, amelyeket nem győzök kerülgetni meg az orra alá/elé tenni, hogy használja már el és ne egy újat vegyen. Messzelátóból is két identikus példányunk van ugyanezen okból, nem mintha naponta használnánk… Szóval ezért az aspektusért elég mérges vagyok, de a kedvenc ingét vagy ilyesmit szívesen előadom.

        Kedvelés

      • Nálunk én terrorizáltam ezzel Jánosomat. Az indulás mindig olyan volt, mint ha operettprimadonna lennék, mindenki nekem szaladgált. Tipikus tárgyak: kontaktlencsetok, pénztárca, kulcs.

        Kedvelés

      • Nálunk: nem tudod, hogy hová tettem? Szerintem a kérdésben benne van a válasz is: honnan kéne tudnom, ha ő tette? 🙂
        “a farkára esik egy nő”-ért külön köszönet, én is nagyon röhögtem

        Kedvelés

      • Szerintem egyszerűen csak nem kell magadra venni a problémáját. Én ezt a gyereknevelés alapelveként tartom szem előtt (bár még nagyon kicsi a gyerekem, de azért bizonyos dolgokban máris lehet önállóságra sarkallni azáltal, hogy nem akarom megszabadítani az olyan problémáitól, amiket kis kitartással ő is meg tudna oldani); néha a férjekre is érdemes ezt alkalmazni.

        Kedvelés

      • Tizenévesen? Mert akkor is ilyen volt 😦 A fiam szerint inkább ez amolyan játszma, hogy érezzék a többiek ki a fontos és kik azok akiknek őt (a fontos embert) körbe (kellene) ugrálni.

        Kedvelés

    • Árnika, te is egy irodalmár vagy, desperated housewife meg a “szikár csoda” megfogalmazója, no mellett tied a harmadik házi (só-liszt gyurmából faragott) Nobel-díj a “kellemetlenül tükrös próbafülké”ért. Gratulálok!

      Kedvelés

  7. en is most elemezgetem hogy mit erzek a fenti iras hatasara. eloszor csak azt ereztem hogy hu de gaz, kozben meg azt ishogy tulajdonkeppen nem is olyan veszes, hiszen igyekszik a pasi. na de gyomorgorcsom megis van tole. utana elolvastam a hozzaszolasokat is es ki lett mondva helyettem hogy miert van gyomorgorcs. hogy egy ilyen kapcsolatban a no jopar ev utan egyszercsak felvagja az ereit. hogy allandoan nekem tesz szivesseget a ferfi, hogy nekem akar megfelelni de ugy hogy kozben en azt erzem hogy, takarit persze, de azt nekem kellene es hu de halas vagyok hogy o is kitakarit, hogy eljon velem ruhat probalni es meg mondja is hogy szep vagyok, de tudom hogy kozben arra gondol hogy nagy a seggem es milyen jofej hogy eljott velem. hogy nyal de kozben tudom hogy ennek nagy ara lesz es nekem itt most aztan kotelezo orgazmust produkalnom, ez az a kapcsolat ahol egy no sok ev utan egyre szurkebb es fenytelenebb es kozben meg o maga sem erti miert, hiszen ezt a jofej pasit mindenki csak irigyelhetne tole. es azt erzem hogy vekony a hatar-e kozott a pasi kozott, es akozott aki tenyleg jofej es aki mellett nem vagja fel a no az ereit. hiszen hasonlo dolgokat csinalnak csak mas van az eszmei hatter mogotte. es talan csak abbol lehet lemerni hogy a no milyenne lesz az evek mulasaval. es egy ilyen pasitol meg elvalni is nehez, hiszen milyen jofej es igyekszik es megtesz o mindent, ugyhogy valas helyett marad inkabb az erfelvagas.

    Kedvelés

  8. es sokszor nem is tudom eldonteni hogy most tenyleg velem van a baj? hiszen o takarit. azert erzem magam ettol szarul mert azt gondolm hogy azt nekem kellene? vagy azert mert o gondollja azt hogy ezt nekem kellene? Mi bajom van nekem? nekem semmi nem eleg, semmi nem jo? hiszen tiszta a lakas. en csinaltam valamit hogy ilyenne lett a kapcsolat, hogy ezt erzem? velem van a baj? vagy mindig is ilyen volt? lehet nem is ilyen es o a masik tipus aki tenyleg egyenrangukent takarit es nem ereztet semmit. megis vagom az ereimet?

    Kedvelés

    • minden ami körülvesz azt üzeni (pici korunktól kezdve, egészen egyszerűen azért, mert lánynak születtünk), hogy neked kell csinálnod.
      ha nem te takarítasz bűntudatod lesz.
      egyenrangú kapcsolatban kicsit. talán idővel el is múlik.
      az ilyen, de nagyon rendes férfi mellett, idővel pedig csak növekszik. hiszen benyújtja a számlát.
      és igen azért mondja vásárlás közben a próbafülke előtt toporogva (hú de kurvára unja!) hogy csinos vagy, hogy utána beszedje az árát este az ágyban kicsikart szexként. közben kinyal, hú de jó, amikor nem is akartam szexelni.

      és ez egy spirál, ami folyamatosan pörög, egyre gyorsabban és egyre mélyebbre.

      tudom keserű vagyok. de nekem már tényleg kurvára semmi örömöm nincsen. mert ami még az lehetne annak sem tudok igazán örülni, mert tudom: valamikor megint fizetnem kell mindenért.

      Kedvelés

      • innen olvasva úgy tűnik, Árnika, hogy a te bűntudatod tartja a családot egybe. téged egyfolytában presszionálnak.
        de mivel lehet így sakkban tartani?
        s ha borítod az egészet, s csak magadról gondoskodsz? megteheted. rólad senki nem gondoskodik.

        Kedvelés

      • hűha!
        nem. nem hiszem. nem a bűntudatom tartja egyben.
        ő is egyben tartja.
        az én és az ő bűntudata?
        ez most hirtelen jött. és jó kérdés.

        nem mondanám, hogy sakkban tartás lenne. meg van a szabadságom minden szinten. ugyanakkor fojtogat ez a házasság.

        ez a gondoskodás része pedig szintén kérdéseket vet fel. önállóak a gyerekeim, nem várják el, hogy eléjük tegyem a kaját, de nagyon örülnek neki és szeretek nekik örömet okozni. ezért aztán, ha nem teszem eléjük bűntudatom van, ami aztán rendesen fojtogat.

        Kedvelés

      • “minden ami körülvesz azt üzeni (pici korunktól kezdve, egészen egyszerűen azért, mert lánynak születtünk), hogy neked kell csinálnod. ha nem te takarítasz bűntudatod lesz.”
        És ez nagyon észrevétlenül és agymosó jelleggel zajlik. Például porszívózik a férj (vagy bármilyen más házimunkát végez) és a jelen lévő ismerős vagy rokon azt mondja, “hű Te milyen rendes vagy!”. A nőnek ilyet sohasem mondanak. , Ugyanez a helyzet, dolgozik a feleség, közben a férj otthon van a gyerekekkel. Mindenki lelkendezik (rosszabb esetben sopánkodik): jaj, de rendes, lám “vigyáz” rájuk. Fordított eset az természetes, senkinek eszébe nem jutna, hogy egy nő “vigyáz” a saját gyerekeire. Nincs az az egyenrangú kapcsolat, amiben egy ilyen folyamatosan zajló külső nyomásra, ne kezdenék azt érezni a felek, hogy ami a férj részéről dicséretes, az a nő részéről természetes. Innen már csak egy lépés, hogy folyamatosan elkezd érezni ha nő vagy azt, “ez Te dolgod és kötelességed (lenne)”. Ha pedig férfi vagy azt, hogy “ez részedről szívesség, mert ez nem a Te dolgod (lenne)”.

        Kedvelés

      • Es ugyanennek a folytatasa. Ha eros a feleseged, onallo, netan feminista! Oh te szegeny ember! Jol kifgotad!
        Ha a ferfi mondja meg mi legyen (pl. Konkret eset, hogy tanar, szulok jelenleteben mondta szomoruan anyuka, hogy nem mehet a gyerek taborba, mert apuka nem engedi, kidobott penznek tartja. Es a tanarno csendben felrepislantott), az az elet termeszetes rendje. Ne torodj vele, igy kell lennie.

        Kedvelés

      • mindig vidamak vagyunk, te azzal nevetsz, en meg amazzal…
        otthon nem teszunk ilyet, csak ha atesek a kuszobon…
        szarul fozok, de ketszer repetazol…
        halas lehetnek, hogy nem kell dolgoznom…lusta dog vagyok…
        de az ikeaban azt hisszuk hazaertunk…
        mindig este hetre hazaersz, szombaton mar haromra, igaz hetig jatszol a peessketton…
        mondjuk minden masnap este mosogatsz, keresre fellszereled a polcot is, ha nem felejtetted hazahozni a furot …
        majd vasarnap reggel bevasarolunk, mert meg nincs jogsim…aztan delelott rantott hust csinalsz… addig mi jatszoterezunk…munkamegosztasbol kivalo…
        amig alszik a gyerek pihenjunk mi is…
        nem szexelunk, mert velunk alszik…
        menjunk ki, ott szexelunk…de ne igy, hanem ugy… ne ugy, igy…lassits…igy? ugy!
        orgazmusom lesz a zuhanyrozsatol…
        alvas elott valami szepre gondolok…
        aludj mar!…
        mindjart kel a gyerek, mar nem, majd etetes utan…
        o allva is elalszik, csak ha forgolodom, keptelen…
        ket hazzal szemben nem ertik, honnan jon a horkolas… nehogy bokdossem…
        inkabb a nappaliban alszom, de akkor nem ebredek fel a gyerekre…
        kimegy o a nappaliba…
        mar nem megy ki, ott alszik el…
        mar en sem megyek ki…
        regen jol allt rajtam a piros mango ruha, miert nem veszem fel bufiztetes utan?
        holnap felveszem, vegyem le, jo vagyok anelkul is…
        szerencsere rajtam minden jol all…tulajdonkeppen minden no irigyli az alakom…
        nekem egyre kisebb a hasam, ove egyre nagyobb…
        a telefonjan a nok hozzam kepest dagadt vasorru babak…
        holnap en is beallok neki…de nem jo ugy…
        az utcan is ringatom a csipom, futyulnek…vegre valaki…
        o csak sunyin kukkol a visszapillantobol…oh, nem engem…
        majd megkerdem azert tole holnap, hogy tetszik az uj frizuram, amit egy hete festettem szokerol feketere…imadja a feketeket…csak fekete nore…az elozmenyekben lattam…
        neki en nyirom a hajat, azert ilyen bilifeju…
        a feszbukjan egy feleseg puskaval alszik a ferje mellett… nos haverok lajkoljak…
        a feszbukomon belajkolom a boldog csaladi kepeket…
        de legalabb minden nap egeszsegesen etkezunk itthon…o mondjuk vesz hamburgert a bufeben, es este hoz kolat reggelire…
        a vendegeink amulnak, hogy nekunk milyen csodas a hazunk, nem ertik, hogy vagyok kepes…orom bejonni es kimenni is…
        szerinte ez egy disznool, ezert ma osszeporszivozza a morzsait…
        elujsagolja anyanak, megsimizem a fejet…buszke vagyok ra…anya nem…
        en a baratokkal este szkajpolok, amig o furdet…
        nem ertik, hogy vagyok kepes…
        en altatok, mert o elalszik kozben, es nyugos, ha fel KELL kelni…
        en keljek fel, ha mar egyszer ebren maradt…
        de minek beszelgessunk mar megint??…minden este ez mar unalmas…
        nezzunk inkabb akciofilmet, amin elalszik, vagy akkor mar inkabb altat o…
        nincs kulonosebben magas stressz-szint, a gyerek mindig jo kezekben van nalam,
        egy evesen tizig szamol….
        ket evesen osszead…
        harom evesen ket nyelven karattyol…
        tul okos mar a gyerek…nem igy kell nevelni…nem konyvekbol…
        eppen ezert igazan nezheti a gumicumit, mert a nagyszulok azert vannak, hogy elrontsak az unokat…
        az o korukban is igy volt, most is igy van…(es aki olyan hulye, hogy nem fogja fel, az vessen magara)
        miert ne ehetne reggelire csokit???? amig naluk vagyunk ehet…
        ha nalunk vannak is ehet… vele is ehet, ha nem latom, majd nem mondjak el…
        majd nem jonnek es nem megyunk gyakran…
        nagyon szeretik az unokakat… emez rendesen eszik, ezert tomik, hadd egyen, a masik ugy sem eszik…
        a csoki finom, vegul is, magam is egyre tobbszor eszem este, (legalabb nem pialok)
        max dupla Rubint Reka, a teremberletet nem merem…
        o sem jar el, en se menjek… kaptam szobabiciklit is csak ugy…
        ot napja volt a szuletesnapom, de szerencsere nem oregszem, harom eve 22 vagyok…
        mi azert felcicomazva varjuk apat, nevnapjara is tortat sutunk, ajandekot fabrikalunk, lufik mindenhol, neha meglepi vendegek…mondjuk ez varhato, azert orul, de az o penzebol nem veszunk ajandekot mi sem…
        voltunk egyszer wellness hetvegen, de irto gagyi volt a hotel, a szaunaba es a pezsgofurdobe be sem lehetett a gyereket vinni… azert ittunk forralt bort, de szex nem volt…
        azt mondja majd elmegyunk Parizsba, de mindig elfelejt jegyet venni…
        holnap rakerdek elintezzem-e en, de szerintem miert nem vettunk eddig?
        nem is gondolta volna, hogy a Notre Dame ilyen mocskos!ha ezt o tudja, tengerpartra megy…neki amugy sem pihenes a varosnezes, o leul itt, en menjek csak…megyek is…
        jovore nelkule nyaralok… szaranya cserben hagyja a csaladjat…
        nem is vagyok anya…onzo vagyok…
        ribanc is vagyok…
        hagyjam a pszichologiai konyveimmel, biztos azert hulyultem meg…
        tul sok idom van olvasni, nem kellene ennyit agyalnom. ..
        tanuljak mukoromepitest, az tok jo..tanulok, mert az egyetem nem anyanak valo…
        dontetni kell, vagy csalad, vagy karrier…ketto egyutt nem megy…
        belolem sosem lesz senki… nem helyesel, nem cafol, ul apja mellett, hallgat…
        tonkreteszem a fiukat… ul anyja mellett, nem cafol, nem helyesel, hallgat…
        a masik fiukat is tonkreteszi valaki…
        a fiuk egymas vallara borulnanak, de inkabb elmennek sorozni, osszehozzuk oket mi, harpiak…
        ertsem meg, hogy neki a legrosszabb, ok is mondjak, en is mondom… legalabb en ne mondjam…nem helyeslek, nem cafolok, hallgatok…
        DE en el fogom hagyni, ha nem jon el terapiara, csak menjek vissza eljon…
        nem jon el…es megsem nem hagyom el…
        pedig mindig o a hibas, en sosem…
        minden miatta van…de o megsem hagyna el soha…
        inkabb harom napja nem szol hozzam, az ebedet ma vegre megette… holnapra koszonni szokott…mar nem koszon…
        sirogorcs, panikroham… mit kell mindenen bogni? felnott no vagyok! milyen peldat mutatok a gyereknek? csak nez es nem erti,..kinevet… en sem ertem…
        o nem, de en mar elhagynam…..

        Kedvelés

      • Tetszik. és ez: “ot napja volt a szuletesnapom, de szerencsere nem oregszem, harom eve 22 vagyok…” eszembe jutott, hogy én egyszer voltam öt évig huszonnyolc éves 🙂 egy orvosi vizsgálaton kérdezték hány éves vagyok, én meg elkezdtem fejben kiszamolni… Utána elgondolkodtam, hol voltam az elmúlt öt évben?

        Kedvelés

    • Mar egy ideje en is szinte naponta kerdezek hasonlokat. Van-e modszer, hogy rajojjek melyik tipust sikerult valsztanom? Vagy mire rajovok mar keso?
      A kep csudaszep.

      Kedvelés

      • modszer? var cserebe valamit? felemlegeti? erezteti hogy legyel halas mert o most nagyon jofej? van gyomorgorcsod, rossz erzesed, lelkiismeretfirdalasod? erzed hogy jo, megcsinalja, de lehet jobb lenne ha nem csinalna? megcsinalja, de inkabb nem kersz belole?

        Kedvelés

      • es ez a legrosszabb benne, hogy a felszinen nem is tudod eldonteni melyik tipus, hiszen ugyanazt teszi meg a ketto. bevasarol, foz mos, takarit, gyereket nevel, anyost latogat, nyaral,stb.. ez a legalattobosabb mert ha pofon vag, az egyertelmu, ha leuvolt, az is. ez nagyon lassan, eszrevetlenul epiti le az onertekelesed, az enedet, a szemelyisegedet, a boldogsagodat, az oromodet. es kozben vegig azt hiszed hogy az egeszrol te tehetsz, hiszen a masik mindent megtesz de neked semmi nem eleg jo.

        Kedvelés

      • Te, az enyém csak akkor takarít, ha valaki látja, és akkor is mérhetetlenül szemrehányón. Bevásárol, csak zöldséget nem, mert minek, kajának csoki, van benne sok kalória, és olcsó, jó lesz uzsonnára. Nyaralni nem, mert nem visel minket, de leugrik a Balatonra, hoz egy vizibiciklit, meg három dinnyét, ne költsünk arra se. És a világ szemében : na de mit akarok én? mikor olyan jó apa. Jó ember. Ez mind igaz lehet, de nekem társ kell (ett volna)

        Kedvelés

      • es akkor meg mindig bejon hogy ez azert van, mert o a fent abrazolt tipus, vagy azert te vagy ugy nevelve hogy szarul erezd magad akarmit es akarhogyan tesz is a masik, hiszen az szerinted a te dolgod lenne.

        Kedvelés

      • ez az ami sokszor csak hosszu ido utan derul ki es itt dol el hogy a ferfi melyik tipus. hogy leepult benned az alaposan beled nevelt lelkiismeretfurdalas, hogy minden a te feladatod lenne es halas vagy, halasnak kell lenned ha a masik csinal valamit, vagy valoban egyenrangu felek lettetek. itt derul ki hogy evek utan szurke vagy, vagy csillogo szemu.

        Kedvelés

    • külsérelmi nyomokat nem okoz. lelkedbe sem tapos mondjuk. csak b.szik arra, hogy mit szeretnél tőle igazából. elsunnyogja, hogy a szemedbe nézve legyen partner. Annyiból nem gáz, hogy tőle a legkönnyebb mozogni és lelépni, na már ha van hová. persze azon az áron, hogy vállalnod kell az önző bélyeget meg kb a teljes felelősséget a válásért, de így is megéri.

      Kedvelés

      • Nana, hogy megeri… de ez a tipus kesobb is ugyanugy b.szik majd mindenre… neki mindegy, hogy veled, vagy nelkuled, vagy kivel… csak legyen kivel es legyen nyugalom…hihetetlenul hamar (kb ket ora mulva) ‘tul is lesz rajtad’, mert az elet megy tovabb, ebbol kovetkezik, hogy szivbol nem szeretni, hanem ‘utalni’ fog egybol.
        Szerencsere ugyanilyen neman…
        Lelkedbe bar nem mindig tapos, viszont kettehasitva kel at rajt,
        Igaz, hogy konnyu mozogni (mellette is), lelepni is tole, s ha mar megerosodtel, es neked is sikerul kellokeppen muttni, hogy lesz.rod ot, igazi kis kezes barany. Nem ellenkezik, nem felesel, (csak ha megerzi a felelem szagat, mer farkaskodni) a gyerek idore otthon van, a gyerektartast keresre adja, bar cinikus megjegyzesekkel boritekolva.
        A gyerek nevelesebe nem szol bele, hiszen nem is erdekli kulonoskeppen, tehat te valaszthatod ki az iskolat, es a kulonorat… viszont te is futkozhatsz mindenert…
        Szerinte nincs problema a gyerek viselkedesevel…MInden fasza…
        A gyereknek mindent gondolkodas nelkul megad, amit az kiejt a szajan, ezert az legtobbszor imadja…es szeret meghato konnyes bucsut is venni…
        Azert neha kiker maganak egy-ket dolgot, de ha eleg magabiztos a fellepesed, majd ugy tesz legkozelebb oreganyam…
        Hibazni nem szabad, vagy legalabbis ne tudja meg, mert akkor egybol beindul a ‘na ugye ez vagy te, o tudta’ gepezet, s balsorsod egybol megosztja azokkal, akiknek semmi koze hozza…Amugy az ismeroseiddel is jol kijon tovabbra is, van, aki kulonos modon megjobban kedveli…

        Kedvelés

  9. sztem ha elgondolkodunk egy picit, hogy vajon milyen kapcsolatban elunk, akkor az eleg jol eldontheto..szamomra legalabbis. aki ugy gondolja, hogy neki megfelelo part kapott, nem torvenyszeru, hogy ketsegbe kell vonni mindent….amit a belsonk sug, az ugy van sztem. talan attol furcsa az egesz hogy a tarsadalom mast var el es egyszeruen teljesen mas es uj ez az egesz szituacio. az en esetemben nagyon nehez ebbol leadnom peldaul…nekem erre tudatosan kell figyelnem, hogy igenis hagyjam, h o csinaljon meg dolgokat, aztan ne kritizaljam, ahogyan o sem kritizal.nekem ez jelenti vhol a szabadsagot is es nagyon nehez napi szinten igy elni, mondjuk nekunk kicsit elszigetelten konnyebb, mintha a nyakunkban lihegnenek a rokonok…

    Kedvelés

  10. Lehet, hogy ez is hülye példa, de ugye az iskolában fekete pont jár a hibáért, hiányosságért. Piros pont meg az extra teljesítményért, szorgalomért. De azért ne várjon már valaki piros pontot, tapsot, leborulást, hogy “teljesíti”, ami alap. És ne azért legyen jófej, hogy utána verhesse a mellét, hogy de hát én mindent megteszek. És ne is azért, hogy cserébe akkor te ezt meg ezt add. Akinek ez magától jön, abban fel sem merül, hogy másképp is lehet, és hogy ő valami kivételes teljesítményt nyújt.

    Kedvelés

    • vannak szakaszai a dolognak.
      azt látom, hogy alapból nem természetes. aztán ha az ember következetesen nem hálálkodik, hanem természetesnek veszi, akkor egy idő után (mondjuk röpke 15 év, hip-hop eltelik!) a másik természetesen megcsinál dolgokat (persze arról nem tudunk, hogy belül továbbra is mennyire szenved, mert szenved, mert le lett a torkán nyomva valami. ezek a férfiak aztán nagyon tudnak panaszkodni, hogy nekik milyen nagyon szar a házasságuk és milyen sárkány a feleségük)
      ez nem a házasságkötéskor kezdődik, hanem az egész szocializáció erről szól.
      hogy a fiúknak nem kell mosogatni, főzni, rendet rakni, mert ők barkácsolnak, fúrnak, faragnak.
      a mézes hetek hamar elmúlnak és akkor már csak ezek a dolgok számítanak, hogy otthon hogy volt.
      van változás persze, de nagyon nyögve nyelős és közben tele lesz mindkét fél puttonya a sok-sok sérelemmel.

      Kedvelés

      • Gyerekkoromban nálunk otthon 90%-ban apukám mosogatott. Meg porszívózott. És ennivalót vásárolt. És ment értünk a bölcsibe/oviba. És vitt minket játszótérre. Meg strandra. És soha nem gondolta azt, hogy ezt anyukámnak kellene csinálnia. (Mondjuk anyu főzött és ő intézte a mosást is (vagyis kezelte a mosógépet), és ő is vasalt. Apukám teregetett.) És mindketten egyformán igyekeztek nekünk, gyerekeknek átpasszolni a munkából, amit lehetett 🙂 Csak úgy, példának írom. És ez a hetvenes és nyolcvanas években volt, nem most.

        Kedvelés

      • De jó, én is így szeretném! Nálunk hasonlóképpen van, de attól tartok, hogy ha jön a gyerek, beindul a szoftver. Meglátjuk…

        Kedvelés

      • Tegnap találtam egy post-it-et a metrón, amire a következö volt írva:
        “Az élet túl rövid ahoz, hogy ingvasalással teljen. A házimunka férfi dolog is. Boldog nönapot!”

        Gondoltam milyen helyes! Kiposztoltam. Utána az ismeröseim jelentös hányada teljesen kiakadt, hogy ezt komolyan gondolom-e?! Mert ök szivesen vasalnak ha a párjuk mondjuk megjavítja a kerékpárjukat. Mert az nagyon durva ha egy férfi vasal… Nem értem miért, neki nem esik kézre a vasaló? 🙂 Visszakérdeztem, hogy nem kéne-e inkább leszakadni a férfi munka-nöi munka kategóriákról és inkább úgy csinálni a házimunkát, hogy mindenki a számára kellemesebbet csinálja? De nem igazán tudtak ezen túllépni. Mert egy rendes nö ugye… Szegények.

        Kedvelés

      • Jesszus. Én tényleg burokban élek 😮 Bár tudom, hogy engem az effajta nők meg titokban (néha nyíltan) sajnálnak/lenéznek, mert nincs férjem 😀 (Minél szarabb az életük, annál inkább.) Mondjuk ez részben kölcsönös, mert sajnálni én is sajnálom őket. Ismeretségi köröm eléggé szelektált ebből a szempontból, átlagnej-típussal egyre jobban elkerüljük egymást, de azt nem tudom, ez jó-e vagy rossz.

        Kedvelés

      • Képviselőné hozzászólása óta motoszkál bennem ez a dolog: hogy kellene viselkednem, amikor olyan – egyébként értelmes nőkkel – hoz össze a sors, akik próbálják magyarázni, milyen jó nekik az, hogy nem dolgoznak, hogy a “hátteret” megteremtik, hogy a gyerekkel vannak otthon bezárva. “De a férjem minden hónap végén leteszi a pénzt, szóval semmi gond.” Ilyenkor mit kellene mondanom? Én nem tudok bólogatni, hogy jól teszed, ügyesen mentél férjhez és szuper, hogy a férjed hazaad minden (?) pénzt… Mivel az alapértékeimmel teljesen ellenkezik ez a viselkedésmód. De ha elkezdem mondani, hogy esetleg jobb lenne dolgozni, vagy némi függetlenséget kiharcolni, akkor annak az ismeretségnek ott vége is… (hiába tudom, hogy 50% az esélye, hogy ez a nő X év múlva Y számú gyerekkel teljes kétségbeeséssel keresni fogja a kiutakat, és remélhetőleg nem fog teljesen tönkremenni bele).
        Mivel külföldön élek, sok új ismerőssel hoz össze a sors. Sokan keresnek, mikor kiköltöznek (vagy előtte). És sajnos az esetek 90 %-ban ugyanaz az alaphelyzet. Mégpedig ez: otthon rendes állással, egzisztenciával, saját élettel rendelkező nő beleszeret az egzotikus külföldi férfibe. A férfi nem megy Mo-ra lakni, nem beszéli a nyelvet, meg itt már van állása. Pár hónap/év nagyon költséges de romantikus ingázás után döntenek, a lány kiköltözik. A családja örül, hiszen mégiscsak egy “gazdag külföldit talált (külön bejegyzést érne meg ez a felfogás), ez ugye társadalmilag milyen jól felmutatható szerzemény: “a lányom olasz férje ez meg az…”
        A lány kijön ide, munkát persze nem talál, csak esetleg alkalmit (mert itt nem számít ám a diploma, a gyakorlat, itt az ismeretség számít. De a helyi férfi meg annyira esetleg nem is akarja, hogy a párja valami szuper munkát találjon, meghát inkább szüljön gyereket és csinálja a háztartást. És jön a gyerek. Sokszor még otthon szülik meg (Mo.), mert itt nincs tb kártyájuk, nem beszélnek elég jól olaszul, a férjük meg napi 12 órát dolgozik, nem ér rá ezzel foglalkozni. És ha a férfi el is vette őket feleségül, akkor is legalább 2 év, mire állampolgárságot lehet kérni, aminek az elbírálása 3 év (és ezt túl szokták lépni). Nem baj, otthon ott a család, segít. Itt ugye legjobb esetben is az anyós van, aki súlyosan beleszól az életükbe (mert hát ő egész életében a gyerekeiért élt, htb-ként, és nem is szokott le erről. Ez sajátos olasz családi probléma. Az idősebb generációknak van pénzük, támogatják a gyerekeket, cserébe viszont teljes jogot formálnak arra, hogy ők hozzák a döntéseket a gyerekeik családjában. Mivel az állam nincs jelen a családtámogatásban, mindenképp a nagyszülők erőforrásaira szorul a család. Csapdahelyzet. Rosszabb esetben eleve nem tudják még azt sem elfogadni, hogy “keleti nő” lett a gyerekekül párja). Ha ez nincs, akkor ugye nulla segítség és az állam semmilyen módon nem segíti a gyerekvállalást. Főleg, ha előtte munkaviszonya sem volt a nőnek. Tehát egyedül küzd, úgy, hogy az erőforrások sincsenek meg hozzá: autót nem vezet, mert azt apa vezeti, “nekem a gyerekkel eszembe sem jut itt nekikezdeni, ebben a kaotikus közlekedésben”. Meg hát majd apa elvisz a hétvégén bevásárolni, hétközben gyalog járunk oda, ahova el lehet érni gyalog is. Saját bevétele nincs, mindent apa fizet, és ő utal ki zsebpénzt.
        Aztán persze a nő nem is fog elmenni dolgozni, mert nincs az a munkaadó, aki felvenne egy külföldi, gyerekes, esetleg a nyelvet nem jól beszélő (mert ez is el szokták felejteni útközben, hogy meg kéne tanulni rendesen a helyi nyelven) embert (legyen bármilyen diplomája, szaktudása), a gyerekellátás meg annyiba kerül, hogy “nem éri meg” munkába állni. Ezért aztán még szül egyet, ha már… és utána majd lesz valami. Apa persze egyre többet dolgozik, mert hát a családot el kell tartani. Ha otthon van, ideges. Nem, nem vállalja át a gyereket, mert ő fáradt, “te meg egész nap csak otthon pihensz”, és “most nincs pénzünk sem arra, hogy mindenféle hülyeségeket csinálj.” Tanfolyamra járni! Minek? Úgysem lehet azt a végzettséget eladni… te foglalkozz a gyerekekkel…
        Sajnos a válási statisztikák szerint 50% az esélye a válásnak. Azért csak ennyi, mert sokan nem mernek saját munka, önnállóság nélkül egy válásba belefogni, ezért csak felőrlik magukat és próbálnak túlélni.
        A gyereket válás esetén nem fogják a külföldi, nem dolgozó anyának ítélni (csakis ebben az esetben az olaszok nagyon nagy érdekérvényesítő képességgel rendelkeznek, képesek akár Mo-ig elmenni, hogy nomást gyakoroljanak a helyi bíróságra. Bár magyar bíróság elé azért sem kerül a dolog, mert az esküvőt itt tartották, és itt élnek). Itt viszont 3 év különélést kell bemutatni ahhoz, hogy a válást kérvényezni lehessen.
        De teljesen mindegy, mert az erőforrások felett a férfi rendelkezik, tehát no way, hogy kikecmeregjen belőle a nő. És hát a családja is -onnan távolról – arra biztatja, hogy becsülje meg a helyzetét, mert hát otthon nagyon rossz, itt meg a kánaán van… és van egy férje, akik eltartja…
        Eszméletlen rossz elnézni, hogy ebbe a helyzetbe évente sok száz magyar nő belesétál.
        Namost, hogy egy képzetlen, semmi saját érvényesülési vággyal nem rendelkező valaki ezt választja, legyen. De hogy értelmes, diplomás, okos nők is lépésenként belegyalogolnak ebbe a csapdába… miért éri ez meg nekik????

        Kedvelés

    • “De azért ne várjon már valaki piros pontot, tapsot, leborulást, hogy “teljesíti”, ami alap.”
      Igen, de a környezet nagyon jól érezteti, hogy ami a nőnek alap (gyerekpesztrálás, házimunka, kiszolgálni a családot, stb.) az a férfi részéről extra teljesítmény, amiért jár a piros pont. És nagyon nehéz széllel szemben…nagyfokú tudatosságot igényel mindkét részről.

      Kedvelés

  11. Csineva, ezt komolyan gondolod? Idézek Tőled: “ahol a szeretet nem érzés, cukormáz, hanem döntés és tudatosság.” Hogy lehet eldönteni, hogy szeretek valakit? Mióta döntés, tudatosság bármiféle érzelem? Szerettél már valaha az életben?

    Kedvelés

    • Ahol a szeretet hupilila vatta-cukor-maz, ott ugyanaz az erzes van, mint ahol a szerelem csak siman szerelem…
      A cukormaz idealizalt, torz kepet mutato erzet, mi magunk valtjuk ki, nem tudod, miert erzed, kontrollalhatatlan.
      A ‘tudatos erzelem’ valos vonzodas, ettol mentes, tudod, miert erzed, kontrollalhato. Nem mi valtjuk ki, hanem a parunk,…
      Mindketto szeretet.

      Kedvelés

    • A szeretet tényleg nem érzelem, akkor elég hamar tönkremennének a kapcsolatok, meg otthagynám időnként a gyereket is a járdán. Tényleg vállalás is, de nem mindegy, mit vállalunk, és belső-e a vállalás, vagy külső, bűntudatköteg tart-e egyben a másikkal (nekem úgy tűnik, csineva ezt az utóbbit propagálja). És főleg, hogy ki az a másik, és ő is így gondolja-e.

      Kedvelés

      • Még gondolkoznom kell a dolgon, mert úgy érzem, elmaradtam valahol. Valószínűleg az egész hullámzó párkapcsolati történelmemnek (több férj, több élettárs, több szerető), ez az “ismerethiány”, csonkaság a lényege. Számomra érzelem a szeretet, amiből következnek tudatos dolgok, cselekedetek. A tudatosságot kiváltó ok egy érzelem, ami nem magyarázható, eldönthető, és bizony, ha múlik, mert ahogy jön a semmiből, úgy tűnik vissza oda – és ezt sem tudom sem eldönteni, sem magyarázni -, akkor a levegőben lógva maradó tények és körülmények értelmüket vesztik. Régóta tudom, hogy ez így nem jó, mert magányosan, három macskával a nyakamban fogom bevégezni a muskátlik között, de ha nyolcan sokáig pofoznak sem találom a megoldást. Ha nincs gyerek, és elmúlik az érzés, miféle tudatosságnak lenne létjogosultsága, amit nem félelem, rászorultság vagy megszokás generál…

        Kedvelés

      • Ezzel vitatkoznék. A gyereket nem elsősorban azért nem hagyom ott a járdán, mert szeretem, hanem mert én vagyok érte felelős, ő meg ki van szolgáltatva nekem. Abban a pillanatban falhoz tudnád csapni az átok kölyköt. De a kettőnk kapcsolatának célja nem az én örömömről szól, az csak a hab a tortán. Minél kisebb, annál kevésbé kell figyelembe vennie az én szükségleteimet.
        Viszont egy felnőtt emberrel való kapcsolatomban más a felállás. Ott az egymásért vállalt felelősség (a bűntudat ezt kéri számon) csak az egymásban való öröm, mint feltétel, megléte UTÁN következik. Innen fakad, hogy nem tudod kontrollálni a szeretetet.

        Kedvelés

  12. nekem (talan pont az iras hatasara) tegnap jott el a lazadas napja. egesz delelott bogtem, majd delutan a 2 gyerekkel sem birtam foglalkozni ugyhogy a nagy tv-zett (eleteben eloszor tevezett vegig egy delutant es 4 eves), a kicsi meg mellettem aludt amig en show.der klubbon neztem a humoristakat. persze addig megfoztem, kitakaritottam, megcsinaltam mindent amit kell. es a delutant toltodesre szantam. majd hazajott a ferjem, aki rosszalloan maszkalti korulottem, legalabbis en ugy ererztem, es megkerdeztem hogy szerinte mit kellene tennem ahhoz hogy nyugodtan nezhessem a musort anelkul hogy azt ereznem hogy helyette azonnal mast kellene tennem es lelkiismeretfurdaljak. erre megsertodott es aznap mar nem szolt hozzam. en meg nyugodtan nevetgeltem a humorsitakon es toltodtem. a ma reggelem azzal telt hogy nem mosogattam el, csinaltam magamnak egy finom salatat, megcsinaltam es agyba vittem neki is a reggelit, mert kedvem vol, nem mert elvaras voltt es meg a gyerekekkel is jokedvuen tudtam foglalkozni, egyutt vagtuk a salatat es pucoltuk a kemeny tojast. ilyen lennek ha nem lennek a vegletekig leterhelve. Kicsit elmelaztam azon amikor a baratnom vitte a lanyomat uszasra, majd utana elmeselte hogy beszelgettek es a lanyom meselte neki hogy en sokszor nagyon sirni szoktam, de akkor ad nekem egy matricat hogy jobb kedvem legyen es ugy megnyugszom. hat tenyleg azt akarom hogy ezt lassa a lanyom? szamolom a napokat hogy mikor megy el a kicsi napi 3 orara bolcsibe (szeptember) a nagy meg suliban lesz es lesz napi 3 oram. amikor persze azon fogok gorcsolni hogy valahogy dolgoznom kellene es penzt keresni abban a 3 oraban, meg lefogyni vegre mert lassan 2 eves a kicsi is es jo lenne feltoltodnom is mert a vegletekig le vagyok merulve. es ma a gyerekek mennek baby sitterhez par orara, azalatt en vegre kitakaritom a kocsimat, amire honapok ota nincs idom, megveszem a boltban a lazmerore a kis muanyag vackot, amit szinten hetek ota nem sikerul, elmegyek a postara feladni a hivatalos leveleket, amit napok ota kerek a paromtol eredmenytelenul es utana elmegyek megnzem a lakast ami erdekel es korbesetalom a kornyeket. es az en ferjem is jofej es segitokesz es takarit, foz mos, gyerekezik. most is mondta hogy majd o kitakarit holnap amig en atmegyek a gyerekekkel a baratnomhoz. es ha akarom eljon velem setalni is. es a kocsit is vigyem el nyugodtan es takaritassam ki, nem kell nekem sikalni, es a gyerek megis azt meseli hogy anya sokat sir. es egy szoval nem mondom hogy ez a ferjem hibaja lenne. de az teny hogy nem ismerek magamra.

    Kedvelés

    • Szívszorító volt olvasni amit írtál! Azért tud nem vagy egyedül ezzel, nők tízezrei érnek el az erejük végére, főleg ott ahol kicsi gyerekek vannak (ilyenkor jön R.Réka aki nőnapon megmondja nekünk a tutit, hogy egy nőtől az a természetes, ha erején felül(!) teljesít és mindezt jókedvvel vagy szívvel már nem emlékszem). Pedig qrvára nem természetes, hogy egy egész társadalom épül a nők totális kizsigerelésére, akiknek ehhez még jó képet is kellene vágni, mert ha nem bírod szaranya vagy. Elárulom, én amikor erre a pontra jutottam, folyamatosan arról álmodoztam a kisgyerekeim mellett, hogy megsérülök és kórházba kerülök (mondjuk szilánkosra töröm a lábam) és ezzel úgymond igazoltan pihenhetném ki magam végre. Mert azt éreztem, hogy másképp nekem nem jár. Az biztos, hogy nem fogom engedni (vagyis remélem, hogy meg tudom akadályozni), hogy a lányom majd ilyen szinten zsigerelje ki magát. Mondogatom is neki ha majdan bekapcsolna nála a “tökéletes feleség és anya vagyok” szoftver, igyekezzen gyorsan leállítani. Most még nevet rajta, hogy ne féltsem…

      Kedvelés

      • Ahogy ezt írod, mellbe vágott. Amíg a férjem alkesz túlélő táborban volt, egyedül álltam a sarat két kisgyerekkel (28 vagyok) és arra gondoltam, hogy a velem egykorúaknak még az a legnagyobb gondjuk, hogy az esti koktélpartira a piros rucit, vagy az aranyszínűt vegyék fel. Én meg egyiket iskolába, másikat napközibe engedem, és főzés, mosás, rendrakás (ettől el szoktam egy kicsit spórolni, ezért nem fogadtam vendéget, így nem kell magyarázkodni). Amikor a férjem hazajött, akkor eldöntöttem, hogy most kiszedetem a csavarokat a karomból, amit két éve raktak bele, mert elkorcsolyáztam. A műtő asztalon közölték, hogy nincs összeforrva, csípőből csont ki, karba be, 12 hát gipsz, oszt. majd meglátjuk. Már 9 hét gipsz van rajtam, állandó lelkiismeret furdalás, hogy nem vagyok hasznos tagja a társadalomnak, mert a cipőmet sem tudom bekötni, ráadásul semmi garancia arra, hogy ezúttal tényleg megfog forrni… Én is abban reménykedtem, hogy ez egy kis pihenő lesz. Hát nem az, mert már hallom, amint anyósom fogja mondani a férjem esetleges visszaesésekor, hogy “amikor a karod így meg úgy, akkor ő rendezte a gyerekeket és téged is!”. Hát erről ennyit. Ezért is én fogok fizetni. Azt már említettem, hogy a karom azért nem forrt össze, mert közvetlen szoptatás után törtem el? Félreértés ne essék, nagyon szeretem a gyerekeimet, de a gyerekvállalás korántsem olyan rózsaszín habos-babos maszlag, ahogy ezt velünk nőkkel lányként megetetik…

        Kedvelés

      • “Én is abban reménykedtem, hogy ez egy kis pihenő lesz. Hát nem az…”
        Az a durva, hogy ezzel kimondva, kimondatlanul az egész társadalom tisztában van. Én a harmadik terhességem (veszélyeztetett) alatt, alhasi görcsökkel kórházba kerültem (koraszülés gyanú). Az orvos megkérdezte mennyi idősek otthon a nagyobb gyerekek és csak azért engedett haza, mert elég nagynak találtattak ahhoz, hogy feküdni tudjak mellettük. Ugyanis jól tudják, hiába esküdöznek a férjek, hogy engedjék csak haza az asszonyt, ők segíteni fognak, tud majd pihenni és egyebek, az orvosok jól tudják, hogy ez max. 1-2 napig tart, azután elvárás, hogy ne szolgáltasd ki magad. Ezért a kisgyerekes terhes nőket nem is engedték haza, akárhogy könyörögtek.

        Kedvelés

      • Hát szerencsés az a kismama, aki ilyen nőgyógyászt talál. Amikor én 6 hónapos voltam a lányommal, koraszülés veszéllyel én is bekerültem és férjem nagy bánatában egy barátnőjénél folytotta borba a bánatát én meg itattam a kórház egereit. Senkit nem érdekelt, hogy miért nem látszanak a szemeim, csak nyomták belém a nyugtatót. Mi mást tehettek volna? Akit kellett volna érdekeljen, az teljesen más világon volt… Tőlem meg mindenki azt kérdezte, hogy hol volt az eszem, hogy ilyen embernek gyereket szülök? Hogy mondhattam volna el az igazat még magamnak is, hogy azért szülök gyereket, hogy végre szüksége legyen rám valakinek? Micsoda önzés volt így gyereket vállalni… Nagyon szeretem, de ha most dönthetnék, hogy velük, vagy nélkülük, talán azt választanám, hogy nélkülük, mert borzasztóan félek, hogy boldogtalan felnőttek lesznek és engem fognak hibáztatni minden sz*rért, amit az élet tartogat számukra (Ahogy én hibáztatom a szüleimet). Most mindent megteszek boldogságukért, mert másképp nekem sem lenne értelme élni, de nem így kellett volna történnie. Csak azért aggódok, hogy nehogy annak az életnek biztosítsak folytonosságot, amiből én kimenekültem a gyerekvállalással. Off lett, bocsi… Ez akkor volt, most a férjem sokat foglalkozik velük, példás apa, de szabad ezeket szó nélkül hagyni? Segít valamit, ha most elmondom, hogy milyen kínszenvedés volt akkor? Hogy ezek miatt haragszom néha, mert elvett tőlem valamit, a boldog gyerekvárás örömét. Ne haragudjak a szüleimre azért, hogy ebbe bele kényszerítettek indirekt módon? Bocsássak meg? A világot tényleg nem érdekli, hogy az emberek miért viselkednek néha úgy, ahogy? Nem vagyunk kíváncsiak egymás történetére, csak az érdekel, hogy úgy viselkedett és pont… Sok sok kérdés fogalmazódik meg bennem egy-egy ilyen témával kapcsolatosan és engem most elkapott a gépszíj, de jól esett ezeket kiírni. Legalább itt, mert máshol nincs…

        Kedvelés

      • igen, csikatyus, segít, akkor is ha utólag beszéled ki magadból. kemény nyomokat hagy a megalázott kismamaság. én azt hittem, régen túl vagyok rajta, de rájöttem, minden innen (is) eredeztethető.
        kicsi lányommal való terhességem arról szólt, hogy sokat dolgoztam s próbáltam közel kerülni ahhoz az emberhez, aki igazából alkohol kisasszonnyal volt meghitt viszonyban, illetve folyton előző kapcsolatából származó, egyébként távol levő gyerekeinek hiányán lamentált (akiket önként hagyott ott). a terhesség elején megvádolt, hogy nem vagyok terhes, csak zsarolni akarom, így az orra előtt ismételtem meg a terhességi tesztet. utána csend volt. sejtem, hogy többet italozott. aztán megjátszotta a hurrá, optimizmus! színjátékot. jöttek az igéretek meg hogy meglátom, mennyire odaadó apa lesz, és mennyire kíméletes lesz az anyaság számomra. (ekkor már volt egy kislányom előző házasságomból. másfél éves korában férjem autóbalesetet szenvedett.) két héttel a szülés előtt hagytam abba a terepmunkát. orvos nélkül, bábával szültem, 8 perc alatt. mindenkinek ilyet kívánok! utána két hónapig voltam otthon. ez volt egyedüli felhőtlen periódusunk. még az intimitás is helyén volt. aztán rájöttem, hogy valami nagyon nincs rendben. pénzünk egyre kevesebb volt (pia, tartásdíj), így tudtam, vissza kell mennem dolgozni. megoldottam, beosztottam, bébiszittert kerítettem, az elején 4 órára mentem be, aztán egyszer hazamentem szoptatni, és maradtam 8 órát. s mind így. 25 hónapig szoptattam, teljes munkaidő mellett.
        kb. négyhónapos volt kislányunk, amikor olyanokat vágott a fejemhez, hogy én mért nem bírok reggel 8-ra bemenni (mint ő! hozzáteszem, ha fél 8-kor nem itta meg az első féldecijét, elvonási tünetek jelentkeztek, tehát MUSZÁJ volt munka előtt benéznie a sarki kocsmába), mért alszom olyan sokat (szoptattam munka mellett!), mért nem végzem el a házimunkát stb.
        egyre büdösebb volt, korhelyszagú, egyre több gond volt a munkahelyén, s mint később kiderült, a kocsmákban hitelre vásárolt (300e ft adósságot fizettem ki a két kocsmában). aztán becsajozott egy 23 évessel, mert nem voltam hajlandó egy korhelyszagú pasival a szexre. büntetésből és önigazolásból. aztán már vele tervezte a jövőjét úgy, hogy majd elveszik tőlem a kislányt, mert rossz, hisztis és kiszámíthatatlan anya vagyok. a korhely párom és 23 éves barátnője! és persze minderről semmit nem tudtam. pedig még a kapcsolat elején megegyeztünk abban, hogy nem csinálunk hülyét egymásból ilyen helyzetben. nem tudtam, nem láttam, mert az energiáim utolsó cseppig másfele folytak. csak arra koncentráltam, ne apadjon el a tejem, és győzzem a munkát.
        aztán adódott édesanyám komoly műtéte. váratlanul. és akkor csajozott be. amíg én távol voltam (egy hétig!)
        már nemigen érdekelt, mit csinál. elmegy elvonóra, vagy el az életünkből. 0 munkahely, 0 lakás, 0 támogatás nagyobb gyermekeinek. nem érdekelt, csak menjen. elment elvonóra. előtte még elprodukálta élete harmadik elvonási epilepsziás rohamát. ezúttal szétrepedt a szemöldöke. aztán olyasmit mondott, hogy ne haragudjak, ha nem hozzánk jön vissza az elvonóról. nem egészen értettem. telefonját itthon jagyta. első elvonós napjához két maradandó élmény kötődik: kiderült 23 éves barátnője létezése (befutott a mobiljára néhány üzenet), illetve hogy volt felesége elvált tőle. két hét elvonó után is TAGADTA, hogy megcsalt volna. azt mondta, mindent én találtam ki. persze aztán mindent leírt, legalább öt különböző forgatókönyv alapján. a legutolsó volt, a “nem érted, hogy csak egy dugás volt?!” változat. (ahogy találóan mondta itt a blogon valaki: “a farkába zuhant”. 🙂 ) gondolom, azért tervezték, hogy elmennek londonba, négy gyereket hoznak össze közösen s még az enyémet is elveszik.
        kövessetek meg, mutogassatok ujjal rám, de nyolc hónap elvonó után visszafogadtam. volt közben rengeteg terápia (ahol többek között azt is elmagyarázták nekem, hogy ne hányjam a szemére közös múltunkat, mert épp elég megaláztatás neki megbékélni mocskával – mintha én okoztam volna!)
        aztán kijött, és vártam türelemmel, hogy visszailleszkedjen a társadalomba. de valahogy nem tett érte semmit. csak arra koncentrált, hogy megfeleljen (még a szexben is). bezárkózott magába, nem beszélt, nem kommunikált, csak simán megfelelt. és beteg volt. fogyott. italozásával szorosan összefüggő crohn-betegsége egyre inkább elhatalmasodott rajta. orvoshoz nem ment. csak szenvedett. én meg elküldtem.
        ezúttal miért? mert elfáradtam. mert azt terveztem, hogy gyesre megyek a gyermekkel, otthon ülök, segítek a nagynak az iskolakezdésben, összeszedem az otthonUNK (ami csak az enyém!), megtervezem a házUNK (az én félretett pénzemből), háziasszony leszek, s végre élvezem, hogy párom bepótolja azt, amitől az elmúlt két évben megfosztott.
        most vagyok, ahogy vagyok. pihenés nem volt, leválás megvolt, de még mindig kötődön nevelek. heti három napot dolgozom kevesebb keresetért, de több időm jut a gyerekekre, a háztervezésre/építésre. rájöttem, hogy semmi más nem vagyok, csak fejőstehén. kár bármivel áltatnom magam, hogy sohanemvolt szerelem (először 16 éves korunkban zúgtunk egymásba, másodszor 22 év után), hogy csak türelemre, megértésre s támogatásra van szükség, ami előbb-utóbb meghozza gyümölcsét.
        igen, eldöntöttem, hogy beszélni fogok a sérelmeimről, megnevezem azokat egyenként, megvédem érdekeimet. igen, csikatyus, beszélni kell arról, amiről eddig nem mertél, mert szégyellted. igen, zöldfűszál, ezek a nőnapi üzenet előzményei. a legtöbb erőt ebből a blogból merítem, a tavaszból, a gyerekeim lelkesedéséből, a jól elvégzett feladatok sikeréből.

        elnézést kérek a hosszúra sikeredett magyarázatért. tudom, hogy nem egyedi történet. tudom, hogy elszúrtam, hogy én is tehetek a dolgok alakulásáért, de hadd nevezzem meg sérelmeimet. ha erre nekem egy férfi azt mondja, inkább hallgassak, ha nem tudok újat mondani, azt mondom, ott rohadjon meg, ahol van!

        Kedvelés

      • Nagyon megrendítő a történeted! Ismeretében válik exed sms-e különösen bicskanyitogatóvá.
        A “korhelyszagú”-t pedig új magyar szóként kellene iktatni, annyira találó. Olvasásakor az orromban éreztem ezt az alkohollal keveredett dohányos kipárolgást, ami a bőrükből árad de úgy, hogy méterekről megcsapja az embert.

        Kedvelés

      • Döbbenetes, amin átmentél, és fontos, hogy leírod. Én az egynegyedét nem éltem át, nagyon is jóléti, gyengéd bántalmazóm volt, és nemhogy az elvonóról, az alkoholizmusról sem esett szó. Hogy ilyen előzménnyel is a megértés, a türelem, a megbocsátás a kötelező jó tanács, hogy ő az, aki szegény, hogy összetört, és a te jóléted meg a gyerekeké senkit sem érdekel, az elképesztő. Ezeket a tapasztalatokat akarják elhallgattatni, semmibe venni, átélőiket-elmesélőiket stigmatizálni (harcos, erőszakos, dühös, traumatizált, bosszúvágyó, feminista, sértettség stb.)
        Rendszerszintű okai vannak a naivitásunknak ugyanúgy, mint az ellenünk irányuló visszaéléseknek. Mondja már meg valaki, aki szerint ez nem létezik, nem így van, hogy akkor mi ez a sok hasonló tapasztalat.
        Nekem egy apró részlet még feltűnt: a szerető elárulása, ahogy otthon megtagadják, őt is, miután az élettársat ezerszer.
        Neked is szól a mai bejegyzés, bár te nagyon is jól tudod, miről maradtál le.

        Kedvelés

      • szerető példaértékűen viselkedett. felhívtam, hiszen ott volt a száma a telefonban. mindent elmondott. megértette és elfogadta az én álláspontomat (ő, nyilván, egy egészen más “igazságot” ismert a páromtól). hajlandó volt az összes részletet elmesélni. szégyellte magát, hogy “beleköpött” egy olyan kapcsolatban, ahol a nőt csúnyán megvezették. támogatott abban, hogy páromat szembesítsük a valósággal. amit egyébként az elvonón is kényesen rejtegetett. szerető felhívta az elvonó egyik munkatársát, és elmesélte, hogy igenis, ő létezik, pontosan ez és ez történt, így és így. engedják meg, buktassuk ki az igazságot. megszerveztünk egy hármas telefonbeszélgetést, aminek én csak a végébe szóltam bele. nyilván, minden kiderült a 8 perces beszélgetés alatt. megköszöntem az ifjú hölgynek. (nem biztos, hogy hasonló helyzetben képes lettem volna erre).
        semmiért nem hibáztathatom. ő csak egy empatikus férfit szeretett volna, aki végre megérti. a párom minden tulajdonságáért kezeskedett, ígért, amit csak a másik akart, csakhogy végre – az új kapcsolatnak tükrében – végre a maga szemében is lehessen VALAKI. nem csak egy korhelyszagú lúzer.
        úgyhogy ne, a szeretőkre ne kenje senki a felelősséget! ennyire ne legyünk buta nők!!!

        Kedvelés

  13. nekem is feltunt hogy mostanaban amikor jon hozzank valami rokon egy-egy hetre, akkor en lebetegszem. ezen akkor melaztam el amikor egy baratnom meselte hogy vele ugyanez volt es nem egyszeri esetkent, es o arra jutott hogy a tudatalattija ilyenkor kiadta a parancsot a testenek hogy piheno, most megteheted. legutobb amikor osszel itt volt a parom nagyfia, nekem abban a pillanatban csipodott be a derekam amikor o leszallt a repulorol es egy hetet agyban toltottem, akkor jottem helyre amikor o felszallt a repulore. persze lehet hogy nincs osszefugges, fene se tudja. most jon majd a parom nagylanya hamarosan a tavaszi szunetre…

    Kedvelés

  14. Sziasztok! Kábé egy hete olvasom a blogot és a rengeteg hozzászólást, de úgy mint aki oázisra lelt a sivatagban. Pont akkor bukkantam rá, amikor már szó szerint rommá zsigereltem magam. Két éve itthon egy kétéves cuki kis ördögfiókával, plusz várva a következőt. Én, aki azelőtt sosem voltam beteg, most gyakorlatilag hónapok óta az vagyok. Semmi komoly, csak hol egy kis ez, hol egy kis az, mejd visszaesés. Én attól lettem ilyen, hogy anyuka lettem. Férj részéről semmi elvárás nem volt, azt szereti, aki vagyok, kakit töröl, orrot szív, tereget, odafigyel a programjaimra, véleményemet kéri, beszélget velem, nem vár el kaját, nem igényli a rendet, vagy ha igen szó nélkül megcsinálja, sosem vittem még le szemetet, és sosem töltöttem föl a szappantartót, valamiért mégsem fogy ki soha. Szóval tényleg jelen van, és mióta gyerekünk lett, szerelmes belé is. Az egy kosárlabda mellett, azt mondja, ő lett a legfőbb kedvtelése. És tényleg. Nekem meg mégis állandó lelkiismeretfurdalásom van. Ha leülök, ha zuhanyzom, ha bármi mást csinálok, azon kívül, hogy háztartás és gyerek. Már alig bírok ismerősökkel beszélgetni, fáj az arcom a mosolygástól, és nem tudok mit mondani. Most jöttem rá, hogy az előző hosszas menyasszonyságom mennyit rombolt rajtam. Egy igazi régimódi dölyfös ősapa által irányított családba csöppentem. Ott aztán tisztelték a Nőt, a Házi Tűzhely Őrzőjét, A Gyermekek Világrahozóját, aki főz-mos-takarít-uána még akiskertet is megkapálja, hogy mire apa hazaér kicsinosíthassa magát kellőképp. Adtak érte ékszert, parfümöt is meg nőnapra szép virágcsokrot. A családi idill: a férfi (ha egyáltalán hazafárdt) ül, a nő felékszerezve és illatfelőben tesz-vesz. Férj ebből szerencsére kirángatott, de az életérzést nem tudta feledtetni, hogy alkalmatlan vagyok, mert tanultam, sokat, mert szeretek dolgozni, mert csak akkor főzök, ha kedvem van, és főleg mert bele merek szólni a férfiak dolgába. De igazán az anyaság hozta ki belőlem ezt. Elhittem, nem tudom kinek, vagy minek (társadalom, saját keservüket titkolni igyekvő anyatársak, cukros mézes rózsaszín honlapok és magazinok – mert az tuti, hogy nem egy kétéves kisfiú találta ki, hogy neki fejlesztőfoglalkozások, patikarend, és élére vasalt kombidressz kell)), de végképp elhittem, hogy a jó anya feláldozza magát gyermeke oltárán. Basszus. Annyira fel vagyok dúlva, hogy fogalmazni sem tudok rendesen, meg nem is merek, mert annyira igyekeztem az utóbbi időben, hogy megfelelően viselkedjek, szorgosan tüsténkedjek és még lelkesedjek is, hogy már nem is emlékszem, ki vagyok, mi vagyok és mit az ami feltölt engem. Nagyon magam alatt voltam, és elárulom, amióta idekeveredtem, leginkább ülök és gondolkodom, a háztartás szalald, és férjem örül, mert azt érzi, kezdi visszakapni azt az embert, akit feleségül vett, aki nem a takarítógép, és robotanya, hanem…. na ez az ami, nem teljesen tiszta, remélem rájövök.
    Bocsánat, hogy a végére totál eltértem a témától, de valahogy kibukott belőlem. Egyébként rengeteg bejegyzést olvastam az elmúlt héten és legszívesebben mindenhol kommenteltem volna…

    Kedvelés

    • “…férjem örül, mert azt érzi, kezdi visszakapni azt az embert, akit feleségül vett, aki nem a takarítógép, és robotanya, hanem…. na ez az ami, nem teljesen tiszta, remélem rájövök.”
      Egyenrangú, méltó társ? 🙂 bocsi, hogy befejeztem helyetted, nekem ez jutott eszembe. Nagyon hasonló amiről írsz a mi régebbi életünkhöz, mert nálunk sem a férjem várta ezt el tőlem, hanem én magamtól, igaz nagy részt a környezetem hatására. Anyósom, apósom, anyukám, rokonság, szomszédok, nagy mértékben segítettek ebben. Például részükről összehúzott szemöldököket kaptam amikor szaladt a lakás és mondjuk aznap nem főztem. Miközben férjemet ajnározták mennyit dolgozik értünk és milyen szép házat épített nekünk. Mintha az én időm, pénzem, energiám nem is létezne, az szóra se lenne érdemes…

      Kedvelés

    • Azt mondjak, a tulzott szorgoskodas potcselekves…
      Pedig a potcselekves az, amikor egy adott dolog helyett csinalsz valami egeszen mast…
      Takaritas helyett takaritani nem potcselekves…
      Elmosogatok fozes utan egyszerre, hogy kesobb ne legyen nagy a kupac.
      MInden mosogatas utan cseppmentesre torolgetem a mosogatotalat.
      Az edenyeket is termeszetesen…
      A vagodeszkat minden oraban letorlom, ahogy a pultot es az etkezoasztalt is…
      Ha morzsa esik le, azonnal felsoprom, hogy ne hordjuk szet.
      A huto fogantyujat is attorlom minden este…gondosan ellenorzom a zsirfoltokat a csempen es a szekrenyajtokon…
      Minden este felmosom a konyhat es az eloszobat…
      A porszivocsovel porszivozok minen negyzetcentimetert, mert ugy a legaprobb szoszmoszt is konnyeden eltuntetem, mellesleg az osszes hajszal, egytol-egyig eltunik.
      Indulaskor, ha kell, huszszor veszem le majd fel a csizmat, ha huszszor felejtek benn valamit…vagy vissza sem megyek…
      Eszreveszem, hogy a bejarati ajto tiszta sar, gyors hozok egy rongyot, letorlom, kifele eldobom, micsoda ugyes taktika…
      Gyurmazni, festeni max az udvaron…telen meg nem csinalunk ilyen badarsagot…
      Jo idoben vagy benn, vagy az udvaron, es minimum fel orat, nem futkozunk ki-be…
      Funyiras utan egy hetig inkabb csak setalunk a haz elott…
      MInden nap letorolgetek a nappaliban, es megigazitom a vazakat egy kicsit jobbra…uuugy ni…
      Hetente cserelem a fuggonyoket es a diszparnakat, az asztalra friss vagott viragot teszek.
      A furdokadat minden este kimosom, a wc-t, az uloket es a bilit naponta ketszer is lefertotlenitem.
      A falat gondosan ellenorzom, bar a ferjem ulve pisil, hatha…
      A mosdokagylot is minden kezmosas utan szarazra torlom…
      A haloszobat gondosan beagyazom, leteritem, legalabb erezzuk magunk egy otcsillagos szalloda luxuslakosztalyaban, ha mar nem telik bejaronore…
      A gyerekszoba a haz szegyenfoltja, ezert az ajtot mindig csukva tartom…
      Van, akinek azt mondom, hogy csak egy beepitett szekreny…
      Az agy egyszer van bevetve, es naponta egyszer porszivozok a nap vegen…
      Egyszerre csak egy jatekkal jatszunk, es azonnal elrakjuk, amivel mar nem jatszunk…a nappaliba ki ne hozd, nem latod, hogy most raktam rendet?…
      Iden a leanyka porszivot meg vasalodeszkat kap karacsonyra, hogy o is tudjon velem szorgoskodni…addig sem unatkozik…
      Jajj, de szeretiii, olllyyaaannn ugyikeee, buszke vagyok ra…

      Kedvelés

      • Nem is tudtam Anyu, hogy Te is itt kommentelsz! A szőnyeg rojtjainak párhuzamosra fésülését (naponta többször) nem is említetted 🙂

        Kedvelés

      • 😀 Bevallom, nekem fogalmam sincs, hogy egy lakást hogy lehet állandóan tisztán és rendben tartani. Soha nem értettem, talán azért, mert az anyámnak se sikerült ez soha, mondjuk ő inkább a másik véglet. Egyedül élek, csak magam után kell rendet tartanom (mondjuk van háziállat, ez nehezítő tényező), de nem és nem sikerül. Most egy kicsit beleláttam ebbe, hogy mi az a sok minden, amit nem teszek meg ennek érdekében. Durva. Lehet, meg kéne nősülnöm 😀

        Kedvelés

    • nekem az segit segit, ha leadom a gyereket a ferjemnek/baby sitternel par orara es akkor nem foglalkozom semmi kotelezo dologgal. nem mosok, fozok, takaritok, hanem elmegyek kavezni. vagy este ha a ferjem vigyaz a gyerekekre akkor beulok egy moziba. vagy atmegyek a pubba es eszem valami finomat es iszom egy pohar bort, elmegyek szinhazba, elolvasom az ujsagot egy kavezoban. amikor olyan dolgot csinalok, amit akkor csinalnek ha nem anya lennek akin non-stop log 1-2 gyerek. hogy kinek mi az az nyilvan egyeni. olyankor meg azt is elfelejtem par orara hogy anya vagyok. es nagyon jot tesz. es utana jo hazajonni a lanyaimhoz meg a ferjemhez. ma is ezt csinaltam. betartottam amit elhataroztam, tiszta a kocsi, voltunk etteremben, megvettem a lazmerohoz a bigyot, mindezt szep ruhaban es kisminkelve. es be fogom vezetni kotelezo jelleggel hogy szombaton leadjuk a gyerekeket 5-6 orara es azt a ferjemmel toltom. vagy 2-3 orat a ferjemmel a tobbit meg egyedul. volt mar ilyen tobbszor, de minden heten ezt kell csinalnunk. eletmento.

      Kedvelés

      • “beulok egy moziba. vagy atmegyek a pubba es eszem valami finomat es iszom egy pohar bort, elmegyek szinhazba, elolvasom az ujsagot egy kavezoban. amikor olyan dolgot csinalok, amit akkor csinalnek ha nem anya lennek akin non-stop log 1-2 gyerek.” Igazából nem számít, hogy egyedülálló vagy családos egy nő: így is, úgy is magára van hagyva.

        Kedvelés

    • Na, a neki szánt alábbi válasz se semmi:
      Sándor Munkácsy · Zalka Máté Kat. Műsz. Főisk.
      “Bizonyára tapasztalatból beszélsz, mert minden ujjadra 4 akad. A nőt meg kell becsülni! Akkor bármit megtesz amit kérsz tőle. És nem csak az ágyban.”
      Értjük, nem azért kell megbecsülni a nőket mert ők is emberek és nem háztartási robot- ill szexgépek, hanem mert akkor mindent megtesznek! A megbecsült nőtől mindjárt jön a mélytorkos/anál is az ágyban…ami jár az jár!

      Kedvelés

      • Én erőst gyanítom, hogy az előjáték gyanánt végzett orális ún. kényeztetésről lesz itt szó, az az elérhető maximum abban az esetben, ha tenyéren van hordozva a nő, mármint e horizonton.

        Kedvelés

    • Az okos kommentelők szerint egy negyven fölötti, elhízott, ráncos, stb. nőnek semmi jogalapja nincs szép fickó után vágyakozni, mert cserébe mit tud nyújtani, míg egy hasonló elhízott, stb. pasinak, ha vastag a pénztárcája, jár a jó nő, VAGY ha jó a dumája, akkor is.

      Kedvelés

      • Már csak a “személyiségük varázsa” hiányzik. Mert állítólag arra is buknak ám a jó nők (most érvet gyártottam arra az esetre, ha pénz se lenne, meg jó duma se).

        Kedvelés

      • Na most bevallom elkerekedett a szemem, olvastam én már sok gyönyörűbbnél gyönyörűbb hasonlatot a nőkre, de ez csúcs mind között. A nők 90%-a mint “teleszart zokni”. Ó, be gyönyörűséges, meg is hatódtam:
        “Péter Pásztor · Kiemelt hozzászóló · Miskolc, Hungary
        nos meg nézve a mai nőket már elég fiatalon elhizva de nagyon 40 fele meg katasztrofa a nők 90 százaléka tele szart zokni meg 2 gyerek mind más apátol és sajna még ő válogat hihetetlen de ez van”

        Kedvelés

      • Eljutottam odáig, hogy _sajnálom_ ezt a lényt, akit Péter Pásztor kiemelt hozzászólónak hívnak.

        Kedvelés

      • Nekem a “2 gyerek mind” tetszik! És figyelemreméltó, hogy baj, ha nem ugyanaz a két gyerek apja. Ez is a nő kudarcának a bizonyítéka, ugyebár, nem tudta megtartani, kapcsolatról kapcsolatra száll…

        Kedvelés

  15. Köszi a fenti kedves fogadtatást és szavakat! Azt hiszem én is leginkább külső nyomásra alakultam. Szerencsére a legközelibb környezet (szülők, anyós) nem nyomnak ilyen téren, de azon túl…valahogy tényleg az EGÉSZ így van összerakva. Összesen 3 komolyabb kapcsolatom volt a házasságom előtt és kivétel nélkül azok voltak az elvárások, amikről itt olvasok. Nem egyszerre természetesen, de nem nagyon mozdultak el a háztartás-szülés-férfi boldoggá tétele-gondoskodás-és szépnek levés vonalról. Ehhez jön a világ, a magazinok (amikre sajnos szülés óta átálltam az irodalomról, egy oldalas cikket ugye 5 perc alatt is át lehet futni, a könyv pedig kéri a maga idejét), az agymosó tévé, ami szintén belopta magát az életembe (ki vele!), és ami nekem betett: más nők akikkel az új helyzet ismertetett meg, nem mindenki, de volt néhány, aki valami irgalmatlanul helyretett és elbizonytalanított.

    Kedvelés

  16. En most ezt talaltam:

    A férfi-nő kapcsolat minősége egy biológiai értelmességen alapul, (a természet már a magzati kor 6. hetében elkezdi a megkülönböztetést), a nemi viselkedés eltérő voltával jár, (a 3-4 éves fiúk viselkedése behatoló, a lányoké befogadó),
    és ennek pszichológiai oldalát úgy éljük meg, mint identitásunk részét, ez a civilizáció során egy ésszerű munkamegosztásban is kifejeződött (nők a bal féltekéjüket használják dominánsan, a férfiak egyformán mindkettőt), erkölcsi-esztétikai rendszereket hozott létre, és spirituális jelentéssel is felruházódott. Ez utóbbit a hagyományos vallások istenképzetekben fogalmazták meg, a buddhizmus pl.szeretkező pózban ábrázolja az istenséget, és az ezotériában elterjedt keleti filozófia alaptétele a jin és yang ölelkezéseként írja le a Kozmoszt. Az ezotériát –hibái és tévedései mellett – én korunk vallásának tartom. Spirituális érzelmeinket sértheti, ha a férfi-nő kapcsolatot egy kalap alá vesszük az azonos neműek házasságával.
    A férfi-nő kapcsolat hét szintje egymásra épül, és összhangban van.

    1. a kétneműség megjelenése a nemi szervek illeszkedésében
    2. nemi viselkedés ehhez igazodó jellege (behatoló és befogadó)
    3. szexuális viselkedéshez illeszkedő pszichés stílus a nemi szerepben
    4. a nemi szerephez illeszkedő társadalmi munkamegosztás
    5. a művészetekben megnyilvánuló, a nemiséggel kapcsolatos esztétikum
    6. a nemiség erkölcsi világképben való tükröződése
    7. A nemiség spirituális beágyazottsága.

    Mivel a szexuális nevelés egyelőre nem lesz a tananyag része, a felnőttek (és a tanárok) oktatásával lehetne kezdeni, annál is inkább – írja Szilágyi Vilmos – mivel a felnőtt nemzedék sok komplexussal küzd, a keresztény valláserkölcsi tabuk, és szüleik félelemmel és agresszióval telített nevelési szokásai következtében. Csak egyetlen ide vágó passzusát idézem még a témához kapcsolódóan, az un. szexmunkáról: „.. károsítja önmaga és kliense pszichoszexuális, testi-lelki egészségét.”
    (Szilágyi Vilmos: Szexuálpedagógia. Szexuális egészségnevelés. Atheneum 2000 Kiadó, 2006,16.o)

    Kedvelés

  17. nőnapi üzenet ex-partneremtől:
    “ezek mik? hát már hallottam nszer! valami újat írj, vagy semmit, mint én! nincs szükség az ismétlésekre :)”
    így, szmájlival a végén. érzékeny férfi.

    Kedvelés

      • nyilván. hosszú a történet. de a téma az enyém-tied-miénk kérdés körül forgott, amiről ő kb. azt vallotta, hogy ami a tied, az az enyém is, ami pedig az enyém, ahhoz neked semmi közöd. (halkan megjegyzem, hogy a mi esetünkben én voltam a kizárólagos családfenntartó. amikor keresett, minden pénze az előző házasságból származó gyerekeinek tartásdíjára ment el, a többi a piára. az elvonó után nem sikerült állást találnia. de nem is keresett.) s most, hogy kiraktam, ő az áldozat…

        Kedvelés

      • ha megpróbálok bármit megnevezni a sérelmeim közül, nagyjából ilyen vagy ehhez hasonló válaszok érkeznek.

        Kedvelés

      • Bocsánat, a közelében sem voltam soha annak, amit te átéltél, ribizli. Nem szerettem volna “kizsarolni” belőled a történetedet, remélem, nincs így.

        Kedvelés

      • 😦 Köszönöm, nem ismertem az előzményeket. Nagyon frusztrált lehet a volt párod, hogy még a szokásos alapja sincs meg a fölényeskedésre (többet keres vagy ő tart el), alap nélkül meg kínos, ezért jöhetnek a szmájlik, meg a kommunikációs kontroll. Sajnálom, mert biztosan szeretted és fontos volt neked.

        Kedvelés

      • bármit leírok, ha fontos nekem/nektek. már nincsenek tabuk. igen, nagy szerelem volt. tk. egy kamaszkori szerelem, ami 22 év után teljesedett ki. nagyon akartam(!), hogy jó legyen, hogy működjön, hogy az igazi legyen. de be kellett látnom, hogy az én akarásom nem elég. nem volt klasszikus hímsoviniszta, mégcsak hétköznapi sem. de annyi mindent cipelt magával kapcsolatunkba, és annyira bántotta, hogy én állok a lábamon, hogy önmegvalósítás terén előbbre járok, mint ő, hogy valójában nem függök tőle. bármilyen pasinak nehéz lenne mellettem, még a nagyon bölcseknek és toleránsaknak is. neki viszont különösen nehéz volt. ez azonban nem menti fel az alól, ahogyan elbánt velem, a kapcsolattal. nekem pedig szükségem van arra, hogy lassan mindent kiadjak magamból. köszönöm, hogy van fületek hozzá.

        Kedvelés

      • “Barmilyen pasinak nehez lenne mellettem”irod.
        Lathato, hogy milyen eredmenyes munkat vegzett es vegez a patriarchalis berendezkedes, vmint a mindennapi himsovinista kommunikacio.
        Onostorozasvol jeles!

        Nem nehez veled. Ne hidd ezt el! Egy alkoholista, gyermekded, nemikepp zavaros eletu ferfi mellett voltla, talan tul sokaig is. Es veled nehez?

        Kedvelés

      • Ribizli, nem kell elnézést kérned azért, hogy jó vagy a szakmádban, hogy szültél és nevelsz két gyereket, hogy ismered magad és vannak céljaid. A pasik nem a teremtés koronái, nem kell nekik megadni valamifajta irracionális tiszteletet, ami csak nekik jár, nem kell, hogy többnek érezzék magukat: lehet értékelni, szeretni, tisztelni úgy, hogy előre nézel, és nem fel. Ez most nem tanítás, nem a tutit mondom épp, de ne kérj elnézést azért, amilyen vagy. Ahogy leírtad, hogy baba mellett jártál dolgozni, basszus, te vasból vagy, maximális tisztelet!

        Kedvelés

      • mindenkinek ide válaszolok.
        hohorgász, igen, én vagyok moscu kati, az erdélyi műépítész.
        azért, ami vagyok és ahogy éltem, senkitől nem kérek elnézést. kizárólag tőletek olyankor, amikor túl hosszúra sikerednek a bejegyzéseim, és csak ezért. (ha ismernétek személyesein, a rövid, néha érthetetlen beírásaim is értelmet nyernének – mindennek eljön az ideje.)
        zöldfűszál, nem nézek én föl a pasikra. már régen csak előre nézek. CSAK pasikkal dolgozom, tehát ezen a téren már profi vagyok. rögös volt az út, nehéz volt megtanulnom nemet mondani, rájuk pirítani, ha hülyeségeket engedtek meg maguknak, kitátani a szám, amikor belém akarták fojtani a szót, szakmai kérdésekre terelni a szót, amikor nőiségemre hivatkoztak stb.
        mindezek ellenére, igen, árnika, a patriarchális berendezésnek időnként én is áldozatául estem /esem, s előfordult, hogy olyasmiért is magamban kerestem a hibát, amiért bármiben, csak nem magamban kellett volna keresnem. sajnos még most is úgy gondolom, hogy bármilyen pasinak meg kellene küzdenie önmagával, hogy engem elfogadjon, vagy meg kellene találnom azt, aki már nem küzd önmagával (ha ismertek ilyet, szóljatok!!!) akárhányszor belegondolok, belátom, kurva nehéz volt: az első férjem balesete utáni kálvária, majd az élettársam kötéltánca, de MINDENKI (a legjobb barátaim is) csak azt tudták mondani erre: “moscu, te mindent kibírsz, még ezt is. talpra fogsz állni.” el tudjátok képzelni, mennyire unom és mennyire igazságtalannak tartom a más mércével – értsd, csak a sajátommal – való megmérettetést?!

        Kedvelés

  18. ezeket még pénteken akartam belinkelni valahova, de csak most jutottam ide:

    http://index.hu/gazdasag/2013/03/08/a_ferfiaknak_meg_a_gazdasagi_valsag_is_jobb/

    http://index.hu/belfold/2013/03/08/nonap/

    ez utóbbihoz annyi kiegészítést tennék, hogy szerintem HoffmannRózsika éppen pont nem dönti meg a sztereotípiákat, sőt. és régebb óta gondolkodom azon, hogy ha felelős pozícióba kerül egy nő, akkor az egyrészt azért van, mert odarakják végrehajtónak, másrészt azért rakják oda, mert a szocializációja folytán el is viszi a balhét: ott volt HorváthÁgnes. megkapta az egyik leggázabb posztot, szőke volt, fiatal és nekilátott gőzerővel végrehajtani azt, amit mondtak neki. ki lett a hibás, bűnbak, szemét szőke qrva? hát ő. (és ez független attól, hogy egyetértünk-e az akkori intézkedésekkel). most itt van H.R., aki szerintem hülyeségeket csinál, (de a jelenség szempontjából ez is mindegy) de azért, mert elhitették vele, hogy erős nőként, önállóan hozza meg ezeket a döntéseket, pedig egy frászt, ő is csak ugyanúgy csinálja, amit mondtak neki. szóval csak látszólag van jelentős poszton egy nő: attól kezdve, hogy odakerült, hirtelen kerül mellé egy férfi (vagy már eleve ott is volt), akinek gyakorlati döntési joga van, a nő meg a titulusa ellenére csak dekoráció és érdemben nem ő irányít, hanem csak végrehajt. viszont a felelősség az övé és a következményeket is ő viseli. remek.

    Kedvelés

    • Hoffmann Rózsa nem feminista idol, távolról sem az, ez egy a szokákos médiamanipulációk közül. Egyrészt ő csak végrehajtó, egy dísznő, szakmai kompetenciája kétséges, másrészt mindenki tudja, hogy csak annak köszönheti a posztját, hogy jó káder és megcsinál mindent ellenvetés nélkül; mostanában az ilyenek hasítanak a politikában. Mint ilyen, pont, hogy az antifeminizmus modellje: ha szépen befogod a szád és készségesen megcsinálod, amit mondanak neked, akkor megtűrnek…
      “S mi nyaljuk boldogan
      Kegyelmes lábait!” (Pefőfi: A kutyák dala)

      Kedvelés

      • A pénteki konferencia alapján kijelenthetjük, hogy Dúró Dóra a Jobbik Törpillája 😀
        Magyarázat: az egyik előadó elmondta, hogy egy hallgatója megkérdezett magyar női politikusokat, szerintük szükség van-e több női politikusra, és a válaszuk nem volt (nem csak Dúróé, ha jól emlékszem). A Törpilla-elvről:

        Kedvelés

  19. Nem igazán illik ide vagy talán a “képmutatásból jeles” jelleg miatt talán mégis.
    http://www.origo.hu/nagyvilag/20130307-a-meleg-lobbi-szerepe-xvi-benedek-papa-lemondasaban.html
    “miközben a katolikus egyház eredendően elítéli az azonos neműek kapcsolatát, addig tudjuk, hogy a szemináriumokat és a papságot választók legalább fele, ha nem az ennél is nagyobb hányada meleg…A csaknem 300 oldalas dokumentumot megkapja az új pápa is, és nyilván a pápaválasztó bíborosokat is furdalja a kíváncsiság, hogy mi állhat a XVI. Benedek által titkosított Vatileaks-dossziéban…a jelentés legkínosabb részeiből kiderül, hogy a Vatikánban egyfajta földalatti homoszexuális-hálózat működött, amely rendszeresen szervezett szexuális jellegű találkozókat Rómában és Vatikánvárosban.”
    Külön figyelmetekbe ajánlom benne a skót O’Brien bíboros történetét, aki a homoszexualitás kemény bírálatáról volt ismert!

    Kedvelés

  20. Visszajelzés: i have a dream | csak az olvassa

  21. Visszajelzés: az egyenlőség mint csajozási trükk | csak az olvassa — én szóltam

  22. Eléggé szégyellem ma már ezt a posztot, na, nem a “mondanivalóját”, egyszerűen szarul van megírva.

    Na de Petri György:
    K. M. szerelmes éneke

    Miért nem szeretnek engem a nők?
    Gyuri, mondd meg nekem, miért nem szeret egyik
    lepedékes nyelvű, pállott picsájú
    lankadt kurva sem?
    Imáimba foglalnám a nevüket,
    lihegnék, mint egy trubadur,
    kacagnék, mint egy bajazzó,
    elvenném feleségül (le van szarva!),
    miért nem szeretnek engem a nők,
    ezek a tetves kis pinamancik,
    én áhítattal ejtem ki a retkes nevüket
    minden fogmosás előtt,
    és most otthagyott ez a Margit is,
    miért? mer’ mondtam neki,
    mikor a múltkor bőgni kezdett,
    hogy fújja már ki (a szemét)
    vagy hagyja abba,
    én nem bírom a tocsogós csajokat
    (az anyja halt meg neki vagy kije),
    há’ most mi rosszat mondtam neki,
    hogy mennyen a kurvaannyába,
    mert én most dolgozom és utálom,
    ahogy a szőrök recsegnek az orrában,
    amikor levegőt vesz,
    és ettől nem hallom a konczsuzsát
    gépelés közben.
    Erre elment.
    Ezek a szar kurvák, öregem,
    mindentől felhúzzák az orrukat.
    Ez az Enikő meg – – –
    hát nem igaz!
    Én szeretem
    a nőket, meg nem vagyok prűd meg minden…
    de háromszor láttam,
    és nem le akart smárolni egy kapualjban?
    Így ahogy mondom:
    nyelvespuszit akart
    adni. Belelógatta azt a ronda nagy
    piros nyelvét a számba.
    A meztelen számba. És nem hord nyelvtartót sem.
    Hát megmondtam neki,
    hogy álljon meg a menet,
    előbb lakás és egzisztencia,
    aztán akarjon puszizkodni. De akkor se velem,
    mert engem nem így neveltek.
    (Pedig szerettem volna,
    ha megkéri a kezem, nagyon snájdig lány volt),
    de hiába, nálam első az elv:
    mindent a szemnek,
    semmit annak a ronda folyós kezének
    – le akart tapizni! hát ezt neki!
    Mért nincs egy rendes nő? Aki nincs.
    Ezek mind vannak: szelelnek, párolognak,
    szaguk van. Akkor is nő a hajuk,
    amikor gépelek. Pedig csak azt kérem, hogy ne.
    Ez a legkevesebb.
    Én tökéletesen tudok alkalmazkodni,
    mosok lábat, tisztán tartom a teflont,
    perfekt agglegény vagyok, valószínűleg
    az a baj, hogy túlságosan tisztelem
    ezt a sok riherongyot.

    Kedvelés

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .